A csuklyás alak titka: 120 éve hoz szerencsét a diákoknak a Városliget legrejtélyesebb szobra

Anonymus szobra 1960-ban. Fotó: Fortepan / Móra András

Van Budapest szívében, a Városliget fái között egy rejtélyes alak, aki némán ül a Vajdahunyad vára udvarán, arcát mély csuklya rejti, kezében pedig egy fényesre kopott tollat tart. A Szent István Bazilika harangjai és a Parlament tornyai mellett talán ez a legikonikusabb sziluett a fővárosban, amelyet mindenki felismer, de kevesen ismerik a valódi történetét.

Az idén 120 éves Anonymus-szobor nem csupán egy bronzba öntött műalkotás, hanem a magyar történelem egyik legizgalmasabb rejtélyének mementója, amelyhez a mai napig zarándokolnak az írók és a vizsgadrukkban szenvedő diákok. A szobor története éppolyan regényes, mint maga a névtelen jegyző, akit ábrázol: császári adományból született, művészettörténeti viták kereszttüzében formálódott, és mára a Városliget elválaszthatatlan részévé, annak egyik legfontosabb zarándokhelyévé vált.

A császári ajándék és a fiatal szobrász zsenialitása

A történet a 19. és 20. század fordulóján kezdődött, amikor I. Ferenc József császár úgy döntött, hogy tíz szobrot adományoz Budapest városának, hogy ezzel is emelje a magyar főváros fényét. A felajánlás nemcsak gáláns gesztus volt, hanem lehetőség is a kor tehetséges művészei számára. A megbízások között szerepelt III. Béla király névtelen jegyzőjének, Anonymusnak a megformázása is, aki a Gesta Hungarorum szerzőjeként a magyar őstörténet egyik legfontosabb krónikása volt.

A feladatra kiírt pályázatot egy akkoriban még meglehetősen fiatal, mindössze harmincas évei elején járó szobrász, Ligeti Miklós nyerte el. Ligeti nem a megszokott, heroikus ábrázolásmódot választotta. Ehelyett egy merész, impresszionista hatású koncepcióval állt elő, amely szakított a merev akadémizmussal.

Ligeti zsenialitása abban rejlett, hogy a hiányt tette a mű központi elemévé:

  • Mivel Anonymus arca és kiléte ismeretlen, a szobrász egy mélyen az arcába húzott csuklyával oldotta meg a rejtélyt.
  • A csuklya alatt valójában „nincs semmi”, csak a sötétség és az árnyék, ami mégis egy karakteres, gondolkodó arc illúzióját kelti a szemlélőben.
  • Az alak ülő pozíciója, a leplek lágy esése és a testtartás feszültsége egy pillanatnyi, örökkévalóságba dermedt alkotói folyamatot sugall.

A művész ezzel a megoldással nemcsak egy történelmi alakot formázott meg, hanem magát a titkot, a történelmi emlékezet bizonytalanságát öntötte bronzba.

Miért simogatják a tollat? A városi legenda születése

Ha valaki elsétál a Városliget ezen szegletében, azonnal feltűnik neki egy furcsa részlet: a szobor bronzból készült tolla aranylóan fénylik, elütve a patinás, sötétzöldes felülettől. Ez nem a véletlen műve, és nem is a restaurátorok hanyagsága, hanem egy évtizedek óta élő, makacs városi legenda eredménye.

A hiedelem szerint, aki megérinti Anonymus tollát, arra rászáll az ihlet, és szerencséje lesz a tanulmányaiban vagy az írásban.

  • Diákok: Vizsgaidőszakban és érettségi előtt valóságos sorok kígyóznak a szobor előtt. A babona szerint a toll megérintése garantálja a sikeres vizsgát, különösen történelemből és irodalomból.
  • Írók és újságírók: Alkotói válságban szenvedő szerzők is gyakran felkeresik a helyet, remélve, hogy a névtelen jegyző szelleme átlendíti őket a holtponton.
  • Turisták: Mára a toll megérintése a kötelező budapesti „bakancslista” része lett, hasonlóan a Lánchíd oroszlánjainak legendájához.

Ez a rituálé teszi élővé a szobrot. Nem egy távoli, érinthetetlen emlékmű, hanem a mindennapok része, amellyel fizikai kapcsolatba kerülnek az emberek. A toll fénye a remény és a hit szimbóluma lett a Városliget közepén.

A helyszín varázsa: Vajdahunyad vára és a környezet

Az Anonymus-szobor elhelyezése legalább olyan zseniális, mint maga a műalkotás. A szobrot 1903-ban avatták fel, és a helyszínválasztás tudatosan erősítette a mű középkori, misztikus hangulatát. A szobor a Vajdahunyad vára épületegyüttesének udvarán, a román stílusú épületrész (a jáki kápolna másolata) közelében kapott helyet.

A környezet és a szobor párbeszéde tökéletes harmóniát alkot:

  • A háttérben magasodó, borostyánnal futtatott falak és a történelmi építészeti stílusok keveredése felerősíti az időutazás élményét.
  • A fák lombjai által megszűrt fény folyamatosan változó árnyékokat vet a szoborra, így a csuklyás alak arca a napszaktól függően mindig más arcát (vagy éppen arctalanságát) mutatja.
  • A közeli Csónakázótó és a park zöldje természetes keretet ad a kompozíciónak, elszigetelve azt a nagyváros zajától.

Ez az elhelyezés teszi lehetővé, hogy a látogatók egy intim térben találkozhassanak a krónikással. Itt nincs talapzati magasság, amely elválasztaná a nézőt a műtől; Anonymus szinte egy szinten van velünk, mintha csak egy pillanatra megpihent volna a munka közben.

A 120 éves örökség megőrzése

Az elmúlt 120 év nem múlt el nyomtalanul a szobor felett. A bronzot kikezdte az időjárás, a savas esők és a városi szmog, a tollat pedig a milliónyi kéz érintése koptatta. Az évforduló kapcsán azonban a szobor megújult: szakértő restaurátorok vették kezelésbe, hogy megtisztítsák és konzerválják az utókor számára.

A restaurálás során:

  • Eltávolították a felületi szennyeződéseket, amelyek elfedték a bronz eredeti textúráját.
  • Speciális védőréteggel látták el a felületet, hogy ellenálljon az időjárás viszontagságainak.
  • Kiemelt figyelmet fordítottak arra, hogy a „szerencsehozó” toll körüli kopás ne veszélyeztesse a szobor szerkezeti épségét.

A felújításnak köszönhetően Ligeti Miklós remekműve újra régi fényében ragyog, készen arra, hogy a következő évszázadban is fogadja a reménykedő diákokat és a kíváncsi utazókat.

Miért kihagyhatatlan állomás a Városligetben?

A Városliget megújulása, a Liget Budapest Projekt keretében épülő új múzeumok és sétányok mellett az Anonymus-szobor a állandóságot képviseli. Míg a környezet modernizálódik, a csuklyás alak csendes mementóként őrzi a múltat.

A szobor megtekintése tökéletes kiegészítője lehet egy városligeti sétának:

  1. Séta a megújult parkban és a Néprajzi Múzeum tetőkertjén.
  2. Látogatás a Magyar Zene Házában.
  3. Egy kör a Csónakázótavon (télen a Műjégpályán).
  4. És végül: a kötelező szerencsehozó simogatás a Vajdahunyad várának udvarán.

Az idén 120 éves szobor nemcsak művészettörténeti érték, hanem Budapest lelkének egy darabja. Egy hely, ahol a történelemkönyvek lapjai megelevenednek, és ahol egy pillanatra mi is részesei lehetünk a titoknak, amelyet a névtelen jegyző évszázadok óta őriz a csuklyája alatt.

Anonymus szobra 1960-ban. Fotó: Fortepan / Móra András