Kánya Tamás visszatért: Manófalva után is él a varázs a Duna partján

2025 novemberi vandálpusztítás után sokan azt hitték, Manófalva alkotója végleg leteszi a szerszámot. Kánya Tamás azonban nem hagyta magát: rajongói bíztatására és a természet iránt érzett szenvedélyétől hajtva újra munkába állt a Római-parton és a budakalászi ártéri erdőben – ezúttal más formában, de töretlen alkotókedvvel.

A pusztítás, ami mindent megváltoztatott

2025 novemberében ismeretlen vandálok egyetlen éjszaka alatt szétverték Manófalvát – a kis ajtókat, kötélhágcsókat, létrákat és szobrokat darabokra törték, szanaszét dobálták, hogy még megjavítani se lehessen őket. Az eset bejárta az egész magyar sajtót, és hatalmas felháborodást váltott ki. Kánya Tamás a közösségi oldalán közölte: amit tudott, összeszedett és hazavitt, és egyelőre nem szeretné újjáépíteni Manófalvát, mert tart a visszatérő vandálizmustól. Mindez azonban korántsem a vég volt – inkább egy mélypont, amelyből erős közösségi összefogás segítette ki.

A rajongók, akik nem engedték feladni

A pusztítás híre után spontán rajongói csoport szerveződött „Összefogás Manófalváért” névvel, amelynek tagjai aktívan keresték a kapcsolatot az alkotóval. 2025 karácsonyán a csoport fotóalbumot ajándékozott Kánya Tamásnak – kinyomtatott képekkel teli kötetet, amelyen egy manófalvás karácsonyi üdvözlőlap díszelgett. A rajongók emellett háromszáz-háromszázötven fényképet küldtek be az alkotónak, hiszen Manófalváról szinte alig maradt dokumentáció – Kánya Tamás legtöbbször egyedül dolgozott, és nem jutott ideje mindent megörökíteni. Ez a lenyűgöző összefogás nemcsak az emlékeket mentette meg, hanem az alkotó kedvét is visszahozta.

Újra mozgásban: a tél mint vászon

Az első jelek 2026 januárjában mutatkoztak: Kánya Tamás visszatért a Duna-partra, és a téli időjárást is alapanyagként használta. Hógolyóit nem eldobálta, hanem egymásra rakta – a hidegben szinte azonnal össze is fagytak, és gyönyörűen mutattak a napsütéses kék ég előtt. A Dunán úszó jégtáblák felidézték a 2017-es emlékeket, amikor puszta kézzel két méteres jégoszlopokat emelt a parton, amelyeket akkoriban sokan jártak fotózni. Közben a Fellini Bisztró előtti hatalmas fa törzsén is ott mosolyog már egy sárból mintázott kobold, amely esőt, viharokat, sőt árvizet is átvészelt – és ma is köszönti az arra sétálókat.

Természetes anyagok, maradandó hatás

Kánya Tamás eszköztára maga a természet: lósóska, siskanád, bakaszivár, tujatű, ostorfabogyó, fácántoll, nyárfabarka, taplógomba, uszadékfa – mind az erdőből, mind ingyen. Mandaláit az ártéri fövenyen szitált homokra rakja ki berkenyével, csigaházzal, kagylóval, makkkal és fenyőtobozzal – és ha a Duna hulláma elmossa, egyszerűen újat kezd. Ez a szemlélet tükrözi a land art legmélyebb üzenetét: az alkotás nem a végeredményről szól, hanem a folyamatról, az átmenetiségről és az ember és a természet kapcsolatáról. Kánya Tamás soha nem tervezi évszázadokra a műveit – tudja, hogy a következő áradás, vihar vagy hóolvadás visszaveszi mindazt, amit az erdő adott.

Mikor és hol találkozhatunk az alkotásokkal?

Kánya Tamás jelenleg nem tervez újabb Manófalvát, de alkotásai folyamatosan felbukkannak a Duna-parton és a budakalászi ártéri erdőben. A fakéreg maszkok és sárból mintázott erdei lények egész évben fellelhetők a fák törzsein, a kő- és homokmandalák pedig főként alacsony vízálláskor, késő ősszel és télen díszítik a Római-parti fövenyt. A Szentendrére vezető kerékpárút mentén haladva szinte biztosan belefutsz egy-egy friss alkotásba – csak nyitott szemmel kell kerékpározni. Mivel az installációk az időjárástól és az alkotó kedvétől függően folyamatosan változnak, érdemes indulás előtt rákeresni Kánya Tamás Facebook-oldalára, a Római-parti „Kőkert” Land Art in Hungary oldalra, ahol elsőként értesülhetsz az újdonságokról.

Miért különleges ez az élmény?

Kánya Tamás nem galériában alkot, nem kér belépődíjat, és nem pályázati pénzből dolgozik. Amit csinál, az teljesen ingyenes, spontán és személyes – egyetlen ember öröme, amely ezrek szívét melegíti meg. A Római-part és a budakalászi ártéri erdő így nemcsak remek kerékpáros- és sétadesztináció Budapest közelében, hanem olyan hely is, ahol bármikor meglephet egy apró csoda a fatörzsön, a fövenyen vagy a Duna-parton – csak elég figyelmes kell hozzá lenni.