80 év után újra látható az Apolló-szobor a Magyar Nemzeti Múzeumban

Néha egy múzeum saját gyűjteménye is olyan titkokat rejt, amelyekre csak évtizedekkel később derül fény. Így történt ez a Magyar Nemzeti Múzeum különleges bronzszobrával is: a sokáig 19. századi patikaszoborként nyilvántartott alkotásról kiderült, hogy valójában a második világháborúban elveszettnek hitt, ókori Apolló-szobor. A közel 1800 éves műtárgyat 2026. november 4. és 29. között nézhetitek meg Budapesten, A Hónap Kincse kamarakiállítás-sorozat részeként.

Elveszettnek hitt műkincs, amely végig a múzeumban rejtőzött

Az Apolló-szobor története akár egy múzeumi nyomozás alapja is lehetne. Az alkotás már 1825 előtt bekerült a Magyar Nemzeti Múzeumba, így az intézmény legkorábbi gyűjteményi darabjai közé tartozik. Jelentőségét már korábban is felismerték: a második világháború előtt a régészeti kiállítások állandó, kiemelt műtárgya volt. A háború zűrzavarában azonban nyoma veszett, és később háborús veszteségként tartották számon.

Ajánlatok a városból

Szilveszteri hajózás korlátlan italfogyasztással

Szilveszteri sétahajózás a Dunán egy itallal

Szilveszteri vacsora a Dunán

Ünnepelje a Szilvesztert a Dunán

Karácsonyi hajókázás Budapesten

Hajóteraszos 3 fogásos vacsora a Dunán

Esti sétahajózás Budapest legszebb dunai szakaszán

Parlamenti panoráma a Dunáról

Budapesti városnéző hajózás 1 itallal

4 fogásos vacsora a Dunán

Dunai hajózás korlátlan Bottega Prosecco-val

Zenés táncos hajó Budapest – Itallal és folklór előadással

Budapesti hajózás 4 fogásos vacsorával magyar folklór előadással

Forralt boros panorámahajózás

A szobor valójában nem került messzire. A háború utáni rendezetlen múzeumi viszonyok között az újkori gyűjteménybe jutott, ahol idővel elszakadt tőle eredeti története. Az 1961-es leltárkönyvbe már ismeretlen eredetű, a 19. század közepéről származó „patikaszoborként” jegyezték be. Évtizedeken át őrizték tehát az alkotást anélkül, hogy tudták volna: az elveszettnek hitt ókori műkincs áll előttük.

Az újraazonosítás a múzeum restaurátorainak és régészeinek munkáját dicséri. A kutatás során bebizonyosodott, hogy az Újkori Főosztály Vegyes Gyűjteményében előkerült bronzszobor azonos a régóta keresett Apolló-ábrázolással. A műtárgy így 80 év után visszakerült a múzeum Római Gyűjteményébe.

Ezüstszemű Apolló: mitől olyan különleges a szobor?

Az 56 centiméter magas bronzszobor egy ruhátlan ifjút ábrázol. Egyik legizgalmasabb részlete a tekintete: szemeit ezüstlemezzel borították, amelyek erősen elütnek az arc sötét bronzszínétől. Ez a kontraszt különös, szinte világító hatást ad az ég felé merengő arcnak. Nem véletlen, hogy a kamarakiállítás az „Ezüst tekintet, isteni harmónia – Az eltűnt és megkerült Apollo” címet kapta.

A szakemberek a szem kialakítása, a test arányai és a mélyen barázdált haj alapján a Kr. u. 2. század második felére, az Antoninus-korra keltezik az alkotást. A belül üreges szobrot viaszveszejtéses eljárással készítették: a testrészeket külön öntötték ki, majd forrasztással illesztették össze. Az ilyen középméretű ókori bronzszobrok ritkaságnak számítanak, előállításuk ugyanis rendkívül költséges volt.

A felületét is érdemes alaposan szemügyre venni. Míg a szobor elülső részét erős, apró mélyedéseket okozó korrózió érte, a hátoldala szinte teljesen épen vészelte át az évszázadokat. Egyetlen műtárgyon belül is látványosan megmutatkozik, mennyire eltérően őrződhetnek meg az ókori emlékek egyes részletei.

Hangszerrel a kezében ábrázolták a római istenalakot

A szobor Apolló kitharán játszó, éneklő alakját jeleníti meg. A kithara ókori húros hangszer volt: az isten felemelt bal karjával ezt tartotta, leengedett jobb kezében pedig a pengető kapott helyet. A múzeum ismertetője szerint ez az ábrázolástípus már a hellénisztikus kortól népszerű volt.

A hangszer itt nem csupán díszítőelem. Apolló alakjához a rend, a harmónia és a ragyogó értelem kapcsolódott, húros hangszere pedig a szabályosságot és a civilizációt jelképezte. Ezt a gondolatot a szobor nyugodt testtartása és elmélyült tekintete is érzékelteti.

Pécsről kerülhetett a múzeumba

A műtárgy első tudományos igényű ismertetése 1894-ben jelent meg. Eszerint a szobor valószínűleg Pécs, vagyis a római kori Sopianae területéről származik. Pontos eredeti helyét nem ismerjük, de egykor egy római városi ház vagy vidéki villa reprezentatív terét díszíthette; akár kertben vagy díszkút mellett is állhatott.

Ez a lehetséges háttér még érdekesebbé teszi a találkozást a szoborral. Nemcsak egy ókori istenábrázolást láthattok benne, hanem egy római kori otthon egykori díszét is, amely hosszú és fordulatos út után vált ismét azonosíthatóvá a múzeum gyűjteményében.

Hol és meddig látható az Apolló-szobor Budapesten?

Az alkotást A Hónap Kincse kamarakiállítás-sorozat keretében, a Magyar Nemzeti Múzeum „Kelet és Nyugat határán” című állandó régészeti kiállításának 6. termében mutatják be. Ha novemberi budapesti programot terveztek, érdemes figyelni a pontos időszakra: a múzeum kiállítási adatlapja szerint a bemutató 2026. november 29-ig látogatható.

• Kiállítás: Ezüst tekintet, isteni harmónia – Az eltűnt és megkerült Apollo.
• Időpont: 2026. november 4–29.
• Helyszín: Magyar Nemzeti Múzeum, a „Kelet és Nyugat határán” című állandó régészeti kiállítás 6. terme.
• Cím: 1088 Budapest, Múzeum körút 14–16.

A múzeum keddtől vasárnapig 10 és 18 óra között tart nyitva, hétfőn zárva van. A pénztár 17 órakor zár, a kiállítótermek zárását pedig 17:30-kor megkezdik, ezért érdemes nem az utolsó félórára időzíteni a látogatást.