Hogyan nyaraltak a budapestiek régen és ma?

Most, hogy vége a nyárnak, tekintsünk vissza egy kicsit és nézzük meg, hogyan nyaraltak a budapestiek a századelőn. Mióta világ a világ, mindig is szántak az emberek időt arra, hogy nyaraljanak, vakációzzanak, pihenjenek, feltöltődjenek rövidebb-hosszabb ideig – nem volt ez másként a 19. század végén és a 20. század elején sem. A nyaralás ugyan akkoriban még nem volt mindenki számára elérhető, de a tehetősebb budapestiek már felfedezték maguknak a Balatont, a Margitszigetet, vagy éppen a Svábhegyet, ahol elegáns villák és nyaralók sora épült.

A vasút fejlődésével egyre több hely vált könnyen megközelíthetővé: Siófok, Balatonfüred, Gödöllő vagy Dobogókő is népszerű célponttá vált. A városban maradók a Ligetben vagy a Római-parton keresték a hűsölést. A korabeli képeslapokon és fotókon jól látszik, mennyire fontos volt a társasági élet, a séták, a fürdőzés, a piknikek hangulata – és persze a kalapos, napernyős divat is. A századelő nyaralásai nemcsak pihenésről, hanem a társadalmi státusz és ízlés bemutatásáról is szóltak.

A 20-ik században a nyár nemcsak az év legmelegebb időszaka volt, hanem a társas élet, a kulturális élmények és a pihenés csúcspontja. A fővárosiak minden korszakban megtalálták a frissítőket, a Duna-parttól a szigetekig, számos lehetőséget kihasználtak.

A századforduló eleganciája és a korzó kultúrája

1900–1930 között a városi strandok, fürdők és korzók voltak fókuszban. A Palatinus, Rudas, Császár fürdők a társadalmi találkozók helyszínei voltak, ahol a fürdőruhadivat, csíkos napernyők, frissítő italok hódítottak. A Margitszigeten a népünnepélyek, korzók, Szent Margit-napi mulatságok csalogatták az embereket.

Esténként a híres Zugligeti és Óbudai séták hódítottak, a társasági élet, a Krúdy-féle hangulat a sétányokra költözött, ahol a férfiak még igazi gavallérok voltak. A kávéházak szinte mindig tele voltak, de a Duna-parton lévő padok sem árválkodtak.

1930–1945 között már a városi modernizmus és népjóléti strandok voltak trendik, mint például a Hajós uszoda, de a Gellért-hegy és a Ferenciek tere nagy vonzóerővel bírt. A Margitszigeti Szabadtéri Színpad indulása is változatos programokat kínált a nagyérdeműnek. Az 1940-es években a piknik és a sörözés kimondottan jellemző volt a Duna-parton.

Újjáépítés, elzárt terek és népi kultúra

A II. Világháború nyomott hagyott a fővároson, de folyamatosak voltak a helyreállítási munkálatok. A fürdők továbbra is jelentős szerepet kaptak, de az egyszerűbb strandkultúra, fröccs és társasági élet jellemezte a nyári kikapcsolódást. A Hajógyári-sziget már 1980 körül tömegszórakozó hellyé vált, mintegy előképe lett a mai Sziget Fesztiválnak.

A fővárosiak körében megindultak az autós kirándulások és a vidéki programok. A Balaton mindig nagy favorit volt és a különleges élményeket nyújtó vidéki települések is közkedvelt úti célokká váltak. A kerékpárutak, az evezős lehetőségek is egyre többeket kezdett el érdekelni.

A 20-ik század folyamán a budapesti nyár a „változás örökérvényű” mintáját követte. A társadalmi és technológiai változások új formát adtak a helyi nyári szórakozásnak. A folyamat során végig jelen volt a Duna-part, a szigetek, strandok és színpadok népszerűsége, olyan kulturális kontinuitás, ami a város nyári arculatát meghatározta.

Hová mentek a fővárosiak pihenni?

Az 1900-as évek elején a nyaralás, mai értelemben vett szabadság, kizárólag a középosztály és az arisztokrácia kiváltsága volt. A tehetősebb polgárok a Balatonhoz, Gödöllőre, Dobogókőre vagy a budai hegyekbe utaztak. Divat volt nyaralót bérelni vagy építtetni, főként a Svábhegyen, a Mátrában vagy a Dunakanyarban. Ezeket gyakran vasúttal közelítették meg. Sőt, a MÁV külön üdülővonatokat is közlekedtetett a nyári hónapokban.

Az 1920-1930-as években, ahogy a városi középosztály megerősödött, egyre többen engedhették meg maguknak a néhány hétig tartó vidéki tartózkodást. A családanyák és gyermekek sokszor hónapokra vidékre költöztek a „jobb levegő” érdekében, miközben az apa a fővárosban maradt dolgozni és hétvégente csatlakozott hozzájuk. Ez a szokás főként a Gödöllő–Szilasliget–Isaszeg vonalon terjedt el.

Akik nem engedhették meg maguknak a nyaralást, azok is megtalálták a kikapcsolódást, ugyanis a Római-part, a Csillaghegyi strand, valamint a Királyok útja menti Duna-szakasz a budapesti munkásosztály „tengerpartjává” vált. Sörpadok, zsíros kenyér, fagylalt, rekeszben hűtött szódavíz és vurstli hangulat jellemezte ezeket a helyszíneket, a két világháború között és után is.

Nyári divat és közlekedés

Az 1910-20-as évek nyári divatja az elegancia és a társadalmi státusz kifejezése volt. Napernyők, kalapok, kesztyűk jellemezték a korzózó hölgyeket, míg a férfiak szalmakalapot és fehér öltönyt viseltek. Fürdőruhák még alig-alig jelentek meg és kezdetben csak fürdőházakban lehetett átszellemülni a fürdőzésnek.

A lakóházak belső udvarai, gangjai árnyékot adtak, a lakók vizes lepedőkkel és esti huzattal hűtötték a lakást. Gyakran kiültek a lakók a házak előtt lévő padokra, hozták a rádiót, a limonádét és társasozással vagy beszélgetéssel töltötték az estét.

A századfordulón a hűvösebb Hűvösvölgy, Zugliget vagy a Normafa elérését lóvasúttal, majd fogaskerekűvel oldották meg. A HÉV is kulcsszerepet játszott ebben, hiszen Szentendréig nyáron különjáratokat is indítottak. A ’60-as, ’70-es években már a BKV villamosaival, Ikarus buszokkal vagy kerékpárral is célba érhetett mindenki, aki a strand után vágyott.

Az 1970-es évektől kezdve, a panelépítési láz után, a lakótelepek játszóterei jelentették a nyári szórakozást a gyermekeknek. Homokozók, mászókák, fröccsentős kerti csapok, napestig tartó focizás, az esti séták a „kockakőn” jelentették a programot.

A szülők dolgoztak, így a gyermekek sokszor úttörőtáborba, napközis táborba mentek. A Rómaira, Csepelre, Népligetbe, de sokakat vittek Tahi, Piliscsaba, Zánka irányába is. Külön említést érdemel a Zánkai úttörőváros, ami az 1980-as évekre már hatalmas gyerekközösséget mozgatott meg.

A Duna és a fürdők reneszánsza

A Palatinus strand a ’30-as években nyílt meg, de fénykorát az ’50-es, ’60-as, majd újra a ’90-es években élte. Óriási medencék, pancsoló, később hullámmedence is várta a látogatókat. A Gellért fürdő inkább a magasabb társadalmi rétegek vagy a külföldi vendégek luxusfürdője maradt sokáig.

Az 1960-as évektől kezdve megjelentek a színes, élénk mintás női fürdőruhák, valamint a műanyag strandpapucsok. Ez már „kultikus” tárggyá nőtte ki magát. A férfiaknál a klasszikus „fecske” hódított.

A fürdőruhák nemcsak praktikusak voltak, de státuszszimbólumként is működtek. Hogy ki mit tudott megengedni magának, az a strandon is látszott.

A 20-ik századi budapesti nyarak emlékei nemcsak a fotókon élnek tovább, hanem a budapestiek kollektív emlékezetében is. A gangos házak estéi, a Római-parti sörök, a strandok zsongása vagy a Margitsziget esti fényei egyetemes budapesti élményekké váltak, amik generációkon átívelnek.

Napjaink nyaralási szokásai

Ma, amikor újra felfedezzük a Duna-part életteret, felújítjuk a fürdőket, új formában élednek újjá a szabadtéri színházak és fesztiválok, közvetve a régi emlékekre építünk. Mert egy dolog nem változott, ugyanis a budapesti nyár mindig a közösségi élményről, a hőséggel való megküzdésről és az örömteli kikapcsolódásról szólt.

A 2000-es évek elején a repülés még inkább luxusnak számított, de 2004-től, amikor Magyarország EU-tag lett és a fapados légitársaságok megjelentek, akkor megugrott a külföldi városlátogatások és tengerparti nyaralások száma. Egyre több budapesti utazott Barcelonába, Rómába, Párizsba vagy Londonba hosszú hétvégékre.

2008–2009 körül, a gazdasági válság idején sokan visszafogták a külföldi utazásokat. Ekkor lendült fel igazán a hazai wellness-szállodák, gyógyfürdők és vidéki panziók népszerűsége. Sokan a Balatont, Hévízt, Egerszalókot vagy a Bükk térségét választották.

A 2010-es évektől a Balaton újra trendi lett, főleg a déli part családosok, míg az északi part a gasztro- és borkultúra iránt érdeklődők körében. A „Balaton Sound” és más fesztiválok is vonzották a fiatalokat.

Az online tér hatása a mai vakációkra

A közösségi média hatására a nyaralás egyre inkább élményszerzéssé, „megosztható” élménnyé vált. Egyre több budapesti választott egzotikusabb célpontokat, mint Bali, Thaiföld, Izland, Marokkó vagy Dubai. A koronavírus okozta világjárvány erősen visszavetette a külföldi utazásokat. Sokan a közeli, biztonságos helyeket keresték fel, így megerősödött a fővároshoz közeli turizmus, mint a Dunakanyar, a Pilis, a Velencei-tó, vagy éppen a budapesti strandok.

Az utóbbi években, főként a klímaváltozás és a globális környezeti kérdések hatására, egyre többen keresik a környezetbarát szállásokat, a lassú utazás élményét, a vonatos vagy biciklis túrákat. A nyaralási szokások, az úti célok régen is és ma is állandóan változnak, függően attól, hogy éppen milyen helyzetben van Budapest, az ország és úgy általában az egész világ.