Szenzációs lelet Budapesten: 185 évig rejtőztek a Lánchíd titkos tervei, amik mindent átírnak

Budapest világhírű jelképe, a Lánchíd, évtizedek óta nem csupán egy átkelő Buda és Pest között, hanem a nemzeti egység és a mérnöki haladás megtestesítője is. 2025 ősze azonban egy olyan fejezetet nyitott a híd történetében, amely alapjaiban rázza meg mindazt, amit eddig tudni véltünk róla. Egy döbbenetes felfedezés borzolja a kedélyeket: 185 évnyi teljes ismeretlenség után előkerültek Clark Ádám, a legendás skót építésvezető eredeti, kézzel készített műszaki rajzai. A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum szakemberei által azonosított felbecsülhetetlen értékű dokumentumok egy olyan titkot őriztek, amely új megvilágításba helyezi a reformkori Magyarország legnagyobb vállalkozását.

Az évszázad felfedezése: Hogyan bukkantak rá Clark elveszettnek hitt munkáira?

A most napvilágot látott huszonöt tervrajz nem csupán egy porosodó irattár mélyéről került elő; ezek a dokumentumok a történelem viharai során gyakorlatilag elvesztek a szakma számára. Clark Ádám 1839 és 1849 között, a híd építésének legintenzívebb időszakában vetette papírra ezeket a vázlatokat és számításokat, amelyek az építkezés legapróbb részleteit is tartalmazzák. A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum kutatóinak kitartó, valóságos detektívmunkája kellett ahhoz, hogy ezek a generációkon át rejtőző iratok végre a helyükre kerüljenek. A feltételezések szerint a dokumentumok a világháborúk és az azt követő évtizedek rendezetlen iratkezelése során kallódhattak el, vagy kerülhettek tévesen besorolásra.

A felfedezés jelentőségét növeli, hogy nem csupán vázlatokról van szó. Ezek aprólékos, méretarányos műszaki rajzok, amelyek Clark mérnöki gondolkodásának minden fázisát dokumentálják. A szakemberek számára ezek a tervek felérnek egy eddig ismeretlen naplóval, amely közvetlenül az építkezés helyszínéről tudósít. A lelet nemcsak a magyar műszaki örökséget gazdagítja, hanem egyben tiszteletadás is azon múzeumi és levéltári szakemberek előtt, akiknek köszönhetően a múlt ezen értékes darabjai nem enyésztek el végleg.

A legnagyobb rejtély: Miért négy lánccal tervezték eredetileg a hidat?

A felfedezés legmegdöbbentőbb és legnagyobb port kavaró részlete kétségtelenül az, ami a híd szerkezetét érinti. A most előkerült tervek tanúsága szerint a Lánchidat eredetileg oldalanként nem kettő, hanem négy láncsorral képzelték el. Ez a megoldás alapvetően változtatta volna meg nemcsak a híd esztétikáját, hanem a statikai tulajdonságait is. A ma ismert, elegáns és viszonylag karcsúnak ható szerkezet helyett egy sokkal robusztusabb, masszívabb átkelő épült volna meg. A négy lánc jelentősen nagyobb teherbírást és merevséget biztosított volna, ami felveti a kérdést: miért döntöttek végül a „felezés” mellett?

A történészek és mérnökök most lázasan vizsgálják a lehetséges okokat. Vajon az eredeti tervező, William Tierney Clark és az építést vezető Adam Clark között szakmai vita alakult ki? Lehetséges, hogy a korabeli brit vasgyártás fejlődése olyan minőségű láncelemeket tett elérhetővé, amelyek feleslegessé tették a dupla biztosítást? Vagy egyszerűen a finanszírozó, báró Sina György és a részvénytársaság lépett közbe, és a gigantikus költségek láttán kérte a tervek egyszerűsítését? Ez a rejtély új kutatási irányokat nyit, és átírhatja a híd építésének eddig ismert narratíváját.

A rajzok mélyén: A Lánchíd építésének eddig sosem látott kulisszatitkai

Bár a négy lánc rejtélye a leglátványosabb, a 25 tervrajz ennél sokkal többet árul el. A dokumentumok aprólékosan mutatják be azokat a mindennapi mérnöki kihívásokat, amelyekkel Clark és csapata a Duna közepén szembenézett. Ezek a rajzok egyedülálló bepillantást engednek az 1840-es évek csúcstechnológiájába és építési logisztikájába, olyan részleteket tárva fel, amelyekről eddig csak sejtéseink voltak. A történészek számára eddig homályos foltnak számító 1836 és 1849 közötti időszak most hirtelen élettel telt meg.

A rajzok többek között az alábbi, eddig ismeretlen részletekre derítenek fényt:

• Az alapozás technikái: Részletes ábrázolások arról, hogyan küzdöttek meg a Duna medrének iszapjával és a jégzajlással, beleértve a keszonok (légzárványos süllyesztőszekrények) korai formáinak alkalmazását.
• Cölöpözési módszerek: A pillérek stabilitását biztosító facölöpök leverésének pontos tervei és az ehhez használt gépezetek vázlatai.
• Építési logisztika: Clark pontosan megtervezte az anyagmozgatást, a kőfaragó műhelyek elhelyezését és az építési területen használt daruk és emelőszerkezetek működését.
• Szerkezeti részletek: A pillérek és a hídfők belső szerkezetének olyan metszetei, amelyeket eddig egyetlen más forrás sem tartalmazott.

Ezek a tervek bizonyítják, hogy Adam Clark nem csupán egy kivitelező volt, hanem egy innovatív mérnök-menedzser, aki a helyszínen, valós időben oldott meg addig példa nélküli problémákat.

A vérvonal nem téved: Amikor a dédunoka hitelesítette a leletet

A rajzok bemutatására egy rendkívül különleges és megható eseményen került sor a Kossuth Múzeumhajó fedélzetén. Az eseményt Dr. Schneller Domonkos, a Műszaki Múzeum képviselője vezette, aki bemutatta a lelet történelmi jelentőségét. Az alkalom fényét azonban egy különleges vendég emelte: Hajós Bence, Clark Ádám közvetlen leszármazottja. A történet itt válik igazán személyessé, ugyanis Hajós Bence nemcsak a neves ős vérvonalát viszi tovább, hanem szakmáját is: maga is elismert építőmérnök és hídtörténész.

Az ő szerepe kulcsfontosságú volt a felfedezésben. Amikor a múzeum szakemberei rábukkantak a bizonytalan eredetű tervekre, felkérték Hajós Bencét, hogy a családi archívumok és a saját szakértelme alapján segítsen az azonosításban. Ő volt az, aki kétséget kizáróan megerősítette a rajzok hitelességét, felismerve dédapja egyedi kézjegyét és mérnöki stílusát. Ez a generációkon átívelő kapcsolat – a 19. századi építőzseni és a 21. századi mérnök-leszármazott találkozása a rajzasztalon keresztül – egyedülálló emberi dimenziót ad ennek a kivételes műszaki leletnek.

Hol láthatja a közönség a történelmet? (A kiállítás részletei)

A felbecsülhetetlen értékű rajzokat szerencsére a nagyközönség is megtekintheti, de csak korlátozott ideig. A Műszaki Tanulmánytár (pontos cím: 1117 Budapest, Prielle Kornélia utca 10.) ad otthont az időszaki kiállításnak, amely 2025. november 1. és december 31. között látogatható. Fontos tudni, hogy a Tanulmánytár nyitvatartása szűkös: kizárólag szerdai és csütörtöki napokon, 10:00 és 17:00 óra között várják az érdeklődőket. Aki tehát látni szeretné a magyar történelem ezen újonnan felfedezett darabját, annak érdemes időben terveznie.

Azok számára, akik mélyebben elmerülnének a témában, például kutatók vagy egyetemi hallgatók, a múzeum lehetőséget biztosít a kutatószolgálat keretein belüli, előzetes bejelentkezéshez kötött hozzáférésre is. A múzeum tájékoztatása szerint a tervek digitalizálása már folyamatban van, és a későbbiekben a digitalizált változatokat a Szabadság híd pesti hídfőjénél található Vámházban (a Közlekedési Múzeum jövőbeli otthonában) megrendezésre kerülő eseményeken is bemutatják majd. A legfrissebb információkért érdemes követni a múzeum hivatalos közösségi média oldalait.

Ez a rendkívüli kiállítás lehetőséget ad arra, hogy más szemmel nézzünk Budapest legismertebb építményére. Amikor legközelebb átsétálunk a Lánchídon, az oroszlánok és a vasszerkezet mögött már láthatjuk Clark Ádám eredeti, merészebb vízióját is. A híd most már nemcsak Budát és Pestet köti össze, hanem a jelent is a reformkor legnagyszerűbb mérnöki teljesítményének eddig rejtett titkaival.