Vigyázz, teknős! – Fészket keres a Fővárosi Állatkert leglassabb lakója

Ha mostanában látogatod meg a Fővárosi Állat- és Növénykertet, jó eséllyel találkozol valakivel, aki határozottan, de annál lassabban keresztezi az utadat. Nem egy elveszett turista, nem egy elkóborolt gyerek – hanem egy ékszerteknős, aki tudja, hova tart. Legalábbis sejti.

Úton van, de ne aggódj

Ilyentájt minden évben ugyanez játszódik le: a Nagy-tóban élő ékszerteknősök egy része nekivág az állatkertnek, és komótos tempóban átvonul a sétautakon, a füves területeken, néha pedig olyan helyeken is felbukkan, ahol az ember nem nagyon számítana rá. Nem szökevényekről van szó – ezek az állatok fészkelőhelyet keresnek, hogy lerakhassák a tojásaikat. Amint megtalálják a megfelelő helyet, dolguk végeztével visszaballagnak a tóhoz. Ha tehát szembe jön veled egy teknős, az egyetlen teendőd annyi, hogy vigyázol, nehogy rálépj.

A Nagy-tó és lakói

A Nagy-tó az állatkert egyik legrégebbi része – 1866 óta létezik, tehát idősebb, mint a Millenniumi-emlékmű, és jóval nyugodtabb is. Elsősorban vízimadarak otthonának szánták, de mára százával élnek benne ékszerteknősök is. Napos időben szép látványt nyújtanak, ahogy a parton sorakoznak és süttetik magukat – ilyenkor az ember szinte irigykedve nézi őket. Mostanában viszont a fészkelési ösztön erősebbnek bizonyul a kényelmes napozásnál, és egyre több teknős indul felderítőútra.

Honnan jöttek egyáltalán?

Az ékszerteknős eredetileg az Újvilágból, főként az USA déli államaiból való. Magyarországon azért terjedt el, mert egy időben divatos akváriumi állat volt – kicsi, aranyos, olcsó. A gond csak az, hogy ezek az állatok növekednek. Szépen, kitartóan, egészen levesestányér méretig. Amikor a gazda rájött, hogy a kedvencéből tekintélyes teknős lett, sokan úgy döntöttek, inkább elengedik valamelyik közeli tóban vagy patakban. Azt azonban nem gondolták végig, hogy az ékszerteknős a hazai vizekben egyáltalán nem kívánatos vendég – kiszorítja ugyanis az itthon őshonos, védett mocsári teknőst.

A Fővárosi Állatkert az 1990-es évek közepén ezért fordult a nyilvánossághoz: aki már nem tudja vagy nem akarja tovább tartani az ékszerteknősét, ne engedje el, hanem hozza be. A Nagy-tóban jó helye lesz, a mocsári teknősök pedig megúszhatják a nem kért társaságot. Azóta így működik a dolog, és be is vált.

Miért érdemes ellátogatni?

A Fővárosi Állat- és Növénykert a világ egyik legrégebbi állatkertje, és Budapest egyik legjobb programja – különösen nyáron, amikor még a sétautak is meglepetéseket tartogatnak. Ha szerencséd van, személyesen is megismerhetsz egy olyan teknőst, aki éppen életének legfontosabb küldetését teljesíti. Lassan, de elszántan.

Csak nézz a lábad elé.