A Pálmaház: trópusi kaland a Városliget szívében

Aki először lép be a Pálmaházba, az általában megáll az ajtóban. Nem azért, mert valami különöset vár – hanem mert amit talál, az teljesen váratlan. Odakint Budapest, ide bent trópus. Párás, meleg levegő, sűrű zöld, és a lombkorona valahol jóval a fejünk felett. Valahol egy gyík figyel. Valahol csöpög a víz.

Ez az épület 1912 óta áll a Városligetben, és a történetéhez legalább annyi izgalom fér, mint amennyi élet ma benne van.

Pálmaház kellett Budapestnek – de hova építsék?

A 19. század végén a pálmaházak divatja egész Európán végigsöpört. Aki valaki volt a nagyvárosok között, az épített egyet: díszes üvegcsarnokot, amelyben a nagyközönség trópusi növényekkel ismerkedhetett. Budapest sem akart lemaradni.

Az eredeti elképzelés szerint a pálmaházat a Gellérthegy oldalába álmodták, ahol a természetes termálforrások melegével fűtötték volna – ez akkoriban kifejezetten előremutató ötletnek számított. A terv azonban sokáig csak terv maradt.

A döntő fordulat 1907-ben jött. Budapest Székesfőváros átvette a már több mint negyven éve működő Állatkert fenntartását, és elhatározta, hogy rendesen nekifog: a kertet európai színvonalra hozzák, méltóvá teszik a városhoz. Ebbe a nagy átalakításba csatolták hozzá végül a pálmaháza-ügyet is. Gellérthegy helyett az állatkert déli sarka lett a helyszín, a Nagy-tó partja.

Végh Gyula végezte a műszaki tervezést, Ilsemann Keresztély és Räde Károly a kertészetit. 1912 tavaszán a Pálmaház a megújult Állatkerttel együtt tárta ki a kapuit.

Nem csak növények, nem csak állatok

Kezdetben az épület valóban elsősorban botanikai bemutató volt. De az állatok gyorsan beszivárogtak. Az 1920-as évekre az egyik oldalszárnyban trópusi akvárium nyílt, a másikban terrárium kapott helyet. 1934-ben a krokodilok is megérkeztek, és berendezkedtek a tó felőli félkörös részben.

Ma a Pálmaház hat oldalszárnya hat különböző trópusi tájat idéz meg. Mindegyikben más az éghajlat, más a növényzet, mások az állatok – és mindegyikben az az érzése az embernek, hogy valódi élőhelyen jár, nem pedig kiállítási tablók között. Az észak-floridai Okefenokee-mocsártól a thaiföldi Khao Yai esőerdőn át a kelet-afrikai Tana folyóig terjed a kínálat – mindezt egyetlen épületen belül, a Városligetben.

Amit a háború szinte elpusztított

A második világháború az Állatkertnek sem kegyelmezett. Budapest ostroma idején a Pálmaház súlyos károkat szenvedett, végül csak a vasváza maradt. A krokodilokat a medencéjükbe fagyva találták. Olyan rossz volt a helyzet, hogy komolyan szóba jött: le kellene bontani az egészet, és az acélvázat ócskavasként eladni.

Ez szerencsére nem történt meg. A főcsarnokot 1952-ben nyitották meg újra, de a párás, meleg belső klíma folyamatosan támadta a szerkezetet, az 1960-as és 70-es években ezért többszöri felújítás vált szükségessé. A teljes rekonstrukcióra 1991-ben szánták el magukat – és senki sem gondolta, hogy az építők kilenc éven és egymilliárd forinton felül botladoznak majd végig, váratlan problémáról váratlan problémára. A Pálmaház 2000-ben nyílt meg újra, korszerűen és szépre hozva. Megérte.

Lent is érdemes megnézni

A Pálmaház alatt egy másik világ húzódik meg: az Akvárium, amelyet a felújítás során összekötöttek a felső szinttel. Első ránézésre talán visszafogottabbnak tűnik, de aki belemélyed, nehezen jön ki onnan.

A halak érzékelése ugyanis meglepően összetett dolog. Látásuk sokszor jobb a miénknél – több faj infravörös és ultraibolya fényt is észlel, az emberi szem számára láthatatlan tartományokban. Szemük domború, kerek formája közel 360 fokos kilátást biztosít, hogy minden irányból észleljék a veszélyt. Nem véletlenül hívják a műszaki életben is „halszemoptikának” a nagy látószögű lencséket.

Az oldalvonalszerv talán még ennél is érdekesebb. Ez a pikkelyek alatt végigfutó érzékszerv a víz nyomásváltozásait, áramlását, rezgéseit fogja fel – egyfajta távolsági tapintás, amellyel a hal sötétben és zavaros vízben is pontosan érzékeli, mi mozog körülötte. A harcsák, pontyok és tokfélék ráadásul bajuszszálakkal is rendelkeznek, amelyekkel az iszapban tapogatják ki a táplálékot.

A legkülönlegesebb mégis az elektromos érzékelés. Egyes halfajok a zsákmány izomrángásai által keltett apró elektromos jeleket fogják fel. Mások ennél is tovább mennek: saját elektromágneses teret hoznak létre maguk körül, és ennek torzulásaiból alkotnak képet a világról – akár teljes sötétségben is. Az Állatkertben két ilyen faj is látható: az elefánthal a Varázshegy Őstenger-kiállítóhelyén, az elektromos angolna pedig a Pálmaház alatti Akváriumban.

Egy régi ötlet végre megvalósult

Van a Pálmaháznak egy kevéssé ismert, de nagyon szimpatikus részlete. Az eredeti, 20. század eleji tervekben az szerepelt, hogy termálvízzel fűtik majd az épületet. Ez akkor nem valósult meg – de az ötlet nem merült feledésbe. Ma a fűtési szezonban a szomszédos Széchenyi Fürdő termálvizének hulladékhője melegíti a Pálmaházat. Több mint száz évet kellett várni rá, de végül megvalósult.

Hogyan juthat el oda

A Pálmaház a Fővárosi Állat- és Növénykert részeként a Városligetben található, gyalogosan néhány perc a Hősök terétől és a Széchenyi Fürdőtől egyaránt. A belépő az általános állatkert-jegybe tartozik, külön fizetni nem kell. A Pálmaházra és az Akváriumra érdemes legalább egy órát szánni – gyerekekkel inkább kettőt, mert az elektromos angolnától és a krokodiloktól nehéz elszakadni.

A kupola alatti cukrászda a látogatás természetes záróakkordja: trópusi növények között, a Nagy-tóra nézve üldögélni egy kávé mellett olyan élmény, amelyért más városokban külön belépőt kérnének.