Új Kolodko-miniszobor a Szabadság hídnál: amikor hidroplánok szálltak fel a Dunáról

Tudtad, hogy száz évvel ezelőtt még hidroplánnal is el lehetett jutni Budapestről a Balatonra? Sőt, megfelelő megrendelés esetén akár Bécsbe is elrepülhettek azok, akik meg tudták fizetni ezt a különleges utazást.

Ezt a ma már szinte hihetetlen budapesti történetet idézi fel Kolodko Mihály legújabb miniszobra, az Utolsó járat, amely a Szabadság híd budai hídfőjénél bukkant fel.

Ajánlatok a városból

Egészségtudatos hajós városnézés Budapesten

Hajóteraszos 3 fogásos vacsora a Dunán

Esti sétahajózás Budapest legszebb dunai szakaszán

Parlamenti panoráma a Dunáról

Budapesti városnéző hajózás 1 itallal

Városnéző sétahajó korlátlan jégkásával

Fedezze fel Budapestet a Budget Danube Express-szel

4 fogásos vacsora a Dunán

NINCS-Hajókirándulás korlátlan italfogyasztással

Dunai hajózás korlátlan Bottega Prosecco-val

Zenés táncos hajó Budapest – Itallal és folklór előadással

Budapesti hajózás 4 fogásos vacsorával magyar folklór előadással

A kis bronzalkotás egy olyan korszaknak állít emléket, amikor a Duna nemcsak hajók és csónakok útvonala volt, hanem néhány évig még hidroplánok is innen emelkedtek a levegőbe.

Kolodko új miniszobra a Szabadság hídnál

Budapest egyik legérdekesebb felfedeznivalója lett az elmúlt években a Kolodko-miniszobrok keresése. A gerillaszobrász apró alkotásai gyakran olyan helyeken jelennek meg, ahol könnyű lenne elsétálni mellettük – miközben mögöttük egy-egy izgalmas történet vagy különleges budapesti emlék húzódik.

A legújabb alkotás, az Utolsó járat, ezúttal a repülés és a Duna történetéhez kapcsolódik.

A szobor a Szabadság híd budai hídfőjének déli oldalán, az alacsony vízállás miatt előbukkanó sziklák egyikén található. A helyszín nem véletlen: éppen ezen a környéken működött egykor Budapest hidroplánállomása.

Ha szeretnéd közelebbről megnézni, érdemes óvatosnak lenni. A sziklák egyenetlenek és csúszósak lehetnek, ezért nem érdemes kockáztatni egy jobb fotó kedvéért.

Igen, Budapestről hidroplánnal is lehetett utazni

Ma már nehéz elképzelni, de 1923 és 1926 között rendszeres hidroplán-forgalom működött Budapesten.

Az Aeroexpress Rt. állomása a mai Szabadság híd közelében, a Műegyetem előtti Duna-parton kapott helyet. A híd akkor még Ferenc József híd néven szerepelt.

Innen indultak a hidroplánok, vagyis olyan repülőgépek, amelyek úszótalpak segítségével vízre is le tudtak szállni.

A korabeli budapestiek számára igazi látványosságot jelentettek az úgynevezett „ezüst madarak”. Az egyik korabeli újság beszámolója szerint a Duna-partot valósággal ellepték a kíváncsiskodók, amikor a repülőgépek megjelentek a folyó felett.

A gépek között Junkers F–13-asok is repültek. Ezek különösen modernnek számítottak a maguk idejében: fémből készültek, alumíniumborításuk pedig jellegzetesen csillogott a napfényben.

Negyven perc alatt a Balatonra

A hidroplánok nem csupán sétarepülésre szolgáltak. Az Aeroexpress a Budapest–Siófok útvonalon menetrend szerinti járatokat is üzemeltetett.

A repülőút mindössze körülbelül 40 percig tartott.

A gépek egyszerre legfeljebb hat utast szállíthattak, és naponta több alkalommal is megtették az utat Budapest és Siófok között. A balatoni közönség hamar megszokta a tóra érkező repülőgépeket, amelyekre az „Ezüst sirály” becenevet is ráaggatták.

Persze ez nem volt éppen olcsó kirándulás. A hidroplán elsősorban a tehetősebb utazók közlekedési eszköze volt. Akadtak olyanok, akik Bécsbe, lóversenyre vagy külföldi gyógyfürdőkbe utaztak vele.

A gépeket ráadásul nemcsak utasszállításra használták: értékes árukat, például déligyümölcsöt, szőrmét és filmtekercseket is szállítottak.

Endresz György és a magyar repülés hőskora

Ha a korszak magyar repüléstörténetéről beszélünk, nem lehet kihagyni Endresz György nevét sem.

A pilóta a két világháború közötti magyar repülés egyik legismertebb alakja lett. Társa, Magyar Sándor navigátor mellett 1931-ben a Justice for Hungary nevű repülőgéppel hajtottak végre óceánrepülést: Magyarországról indulva átrepülték az Atlanti-óceánt, és sikeresen eljutottak az Egyesült Államokba.

Ez már néhány évvel a budapesti hidroplánállomás bezárása után történt, mégis ugyanannak a korszaknak a lenyomata: annak az időszaknak, amikor a repülés még valódi kalandnak számított, és a repülőgépek előtt egyre több útvonal nyílt meg.

A budapesti hidroplánok története jól mutatja, milyen gyorsan fejlődött a repülés az 1920-as években. Ami néhány évvel korábban még különleges látványosság volt, abból rövid idő alatt menetrend szerinti közlekedési forma lett.

A hidroplánok története nem végződött happy enddel

A légitaxi ugyan gyorsan népszerűvé vált, de az üzemeltetés komoly kihívást jelentett.

Az első súlyos balesetre már néhány héttel az indulás után sor került. Egy hidroplán a Csepel-sziget északi részének közelében lezuhant. A fedélzeten tartózkodó hat ember életét vesztette.

A tragédia után egy időre leállították a repüléseket, a repülés iránti lelkesedés azonban nem tűnt el. Az Aeroexpress újabb útvonalak indítását tervezte, és több külföldi város felé is megpróbált engedélyeket szerezni.

A gazdasági problémák azonban végül felülkerekedtek. A költségek magasak voltak, a jegyárakat pedig alacsonyan kellett tartani. 1926-ban az Aeroexpress megszűnt, vele együtt pedig a budapesti hidroplánállomás története is véget ért.

Mindössze három évig működött.

Miért éppen most került ide a Kolodko-szobor?

A Utolsó járat különlegessége, hogy nem egyszerűen egy régi közlekedési eszközt örökít meg.

Kolodko Mihály a szoborral kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy az alkotás egyfajta pillanatfelvétel arról az időszakról, amikor a rendkívül alacsony dunai vízállás miatt különféle tárgyak bukkannak elő a folyóból.

A „Dunában talált” miniszobor egyúttal újra összeköti azokat a helyeket, amelyeket száz évvel ezelőtt a hidroplánok kötöttek össze a levegőben.

Ez különösen szép gondolat egy olyan városban, amelynek történetében a Duna mindig is központi szerepet játszott.

Hol keresd az Utolsó járatot?

Ha Budapesten jársz, és szereted a különleges, kevésbé ismert látnivalókat, érdemes felkeresned a Szabadság híd budai hídfőjét.

A környék egyébként is kiváló egy városi sétához. Innen könnyen elérhető a Szent Gellért tér, a Műegyetem, a Duna-part és a Gellért-hegy is.

A hidroplánkikötő emlékét egy emléktábla is őrzi a környéken. Így egy rövid séta során nemcsak egy apró Kolodko-szobrot fedezhetsz fel, hanem Budapest egyik kevéssé ismert történetébe is betekintést nyerhetsz.

Egy apró szobor, amely egy egész korszakot idéz fel

Budapest tele van olyan történetekkel, amelyekről még a városban élők közül sem mindenki hallott.

Az Utolsó járat pontosan ilyen történetre hívja fel a figyelmet.

Egy apró szobor a Duna partján, amely mögött ott van az 1920-as évek Budapestje: a csillogó alumínium hidroplánok, a kíváncsiskodó tömeg, a Balaton felé induló utasok és egy olyan világ, amikor a repülés még egyszerre jelentett luxust, kalandot és a jövő ígéretét.

Ha legközelebb a Szabadság hídnál sétálsz, nézz le a Duna felé. Lehet, hogy ma már csak egy kis bronzszobrot látsz a sziklák között – de száz éve innen valóban hidroplánok emelkedtek a levegőbe.