Rózsadombi villák – történelem, építészet és jelenkori funkciók

A Rózsadomb Budapest egyik legelegánsabb és legexkluzívabb városrésze, ahol a villák nemcsak a gazdagság, hanem a történelem és az építészeti kultúra lenyomatai is. Ez a városrész azonban nem mindig volt a fővárosi elit otthona.

Mi volt a Rózsadombon a villák előtt?

A Rózsadomb területe a 19-ik század végéig jórészt beépítetlen volt. Nevét a török időkben itt termesztett rózsatövekről kapta, amik egyes legendák szerint, Gül Baba türbéje körüli kertekben nyíltak. A domboldal a 18–19. században elsősorban szőlőművelésre szolgált és apró présházak, pincék tarkították a tájat. Ezek a gazdasági építmények főként budai polgárok birtokában voltak, akik hétvégi kikapcsolódásra használták a területet.

Az 1870-es évektől kezdődően a Rózsadomb fokozatosan kezdett urbanizálódni. A filoxéravész után, ami kipusztította a szőlőket, már nem volt gazdasági alapja a művelésnek, így a terület értékesítésre került. Ekkor kezdtek megjelenni az első villák.

A két világháború közötti időszakban, amikor ezek a villák megépültek, a Rózsadomb valódi nyugalom-szigetnek számított Budapest fölött: madárcsicsergés, tiszta levegő, panorámás kilátás, távol a város zaja és pora elől. A villák lakói – gyárosok, magas rangú hivatalnokok, építészek és a kulturális élet szereplői – gyakran éltek arisztokratikus igényességgel. Reggelente hosszú reggelik zajlottak a teraszon, ahonnan rá lehetett látni a budai lankákra, délután pedig gyakran fogadták a vendégeiket egy teára vagy kisebb társasági eseményre.

Élet a villákban

A szolgálók külön lakrészekben éltek, sok villában volt külön bejárat számukra, sőt, nem ritkán külön liftek is. A mindennapok részét képezte a zongoraszó a nappaliban, könyvolvasás az árnyas szalonban, séták a gondosan tervezett kertekben. A villaélet nemcsak kényelmes, hanem rendkívül reprezentatív is volt. A házak stílusa, a bútorok, sőt, még az ebédlőasztal terítéke is azt a célt szolgálta, hogy tükrözze a tulajdonosának társadalmi státuszát.

Egy-egy villában a hétvégék gyakran teltek művészek, értelmiségiek vendégül látásával, ahol viták zajlottak politikáról, gazdaságról, művészetekről, de ugyanúgy helye volt a könnyed borozgatásnak és nyári estéken a gramofonból szóló zenének is.

A Rózsadomb villáinak jelentősége ma

A Rózsadombi villák nem csupán épületek – történetek, stílusirányzatok, családi tragédiák és kulturális örökségek lenyomatai. A Nyúl utca különösen fontos ebből a szempontból, hiszen építészeti sokszínűsége és történelmi múltja Budapest kiemelkedő kulturális térképére is felhelyezi.

A Nyúl utca villái

A Rózsadomb egyik leghíresebb utcája a Nyúl utca, ahol több villa is történelmi jelentőséggel bír. Ezek az épületek nemcsak gazdag családok lakóhelyei voltak, hanem számos esetben politikai, kulturális és diplomáciai események színterei is.

1. A Károlyi-villa (Nyúl utca 20.)

Eredeti tulajdonosa Gróf Károlyi Mihály, az első magyar köztársasági elnök. Az építész Vágó László, a szecesszió egyik mestere és a Hild testvérek építővállalata kivitelezte 1905-ben.

Ez a szecessziós és korai modern hatásokkal ötvözött villa nem csupán lakóépület volt, hanem politikai találkozók helyszíne is a Tanácsköztársaság előtti időkben. Az 1920-as években Károlyi emigrált és a villa állami tulajdonba került. Az államosítás után pártiskolaként, később vendégházként használták. Ma egy jogi magániskola működik benne, ami a kulturális örökség tiszteletben tartásával végezte a belső felújítást.

2. A Bajor Gizi-villa (Nyúl utca 9.)

Eredeti tulajdonosa Bajor Gizi volt, a Nemzeti Színház legendás színésznője. Árkay Aladár építész lett felkérve 1933-ban, a Tér és Forma Építő Rt. pedig kivitelezte a munkálatokat.

Bajor Gizi a villa minden részletét maga választotta ki. A belső terek, különösen a szalon és a könyvtár, művészi igénnyel lettek kialakítva. A színésznő tragikus halála után a villa üresen állt egy ideig, majd a 1980-as években emlékházzá alakították. Jelenleg a Bajor Gizi Színészmúzeum működik benne, ami a Magyar Színháztörténeti Intézet része.

3. A Radványi-villa (Nyúl utca 13.)

Eredeti tulajdonosa Radványi Dezső, a híres budapesti kereskedő és mecénás volt. Rózsay János építészt kért fel 1928-ban, a Rózsay és Fia Építő Kft. pedig megalkotta ezt a gyönyörű villát.

A neobarokk jegyekkel ötvözött klasszicizáló stílusú villa különlegessége, hogy a kerttervezést egy olasz tájépítész, Luigi Fornari végezte, aki firenzei inspirációk alapján alkotta meg a teraszokat és a pergolákat. Az épület a második világháború alatt súlyosan megrongálódott, de a Radványi család saját forrásból állította helyre. Jelenleg egy nemzetközi ügyvédi iroda központjaként funkcionál, belső terei részben nyitottak a látogatók előtt kulturális rendezvényeken.

Persze nemcsak a Nyúl utcában épültek szebbnél-szebb villák, mert a Rózsadomb egésze bővelkedik gyönyörű villákban.

Gyenes-villa – Bimbó út 11.

1910 körül tervezte Gyenes László ezt az észak-német hatású, meredek tetővel és faragott népies motívumokkal bíró villát. Az épület 1926-ban előkerti garázzsal bővült, majd 1958-ra nyerte el mai formáját, amikor a manzárdtetőt is beépítették, így 15 lakásos társasházzá alakult. A villa több híres lakóval is büszkélkedhetett, köztük Romvári József látványtervezővel.

Aranka utca 2.

Andor Béla, a Villamossági Tröszt Rt. pénzügyi igazgatójának villája, észak-német stílusjegyekkel, ami 1910-ben épült, de az építész nem ismert. Az Aranka utca 2. szám alatti villa a Rézmál aljában található. Az épület tornyocskái ugyan már nincsenek meg, de a háromszintes villa még mindig visszarepít az időben. A második világháború során a szovjetek a ház egyik szárnyát felrobbantották, de az államosítás elkerülte, így máig a család tulajdonában áll.

Balla-villa – Hankóczy Jenő utca 3/a

Balla Szigfrid Frigyes, a Magyar Kereskedelmi és Iparcsarnok főtitkára kérte fel 1932-ben Molnár Farkas tervezőt a villa megálmodására. A Balla-villa a magyarországi Bauhaus egyik kiemelkedő példája. Az épület lejtős terepen helyezkedik el, alsó emeletén nagy társalgóval, felső szintjén pedig szobákkal. A villa többször cserélt tulajdonost és számos átalakításon esett át, de még mindig őrzi Molnár Farkas emblematikus stílusjegyeit.

Neuschloss-villák – Apostol utca 11. és 13b

Eredeti tulajdonosai Neuschloss Ödön és Marcell, fakereskedők és épületasztalosok. 1898-ban a 13b villát, 1900-ban a 11. szám alatti villát Alpár Ignác tervei alapján építették, román fafaragásokkal gazdagított, ó-norvég stílusban.

Az épületek gazdag fafaragásokkal és prágai típusú sisakkal koronázott tornyokkal rendelkeztek. A villák a Rózsadomb legjelentősebb és legszebb épületei közé tartoztak, de ma már nem léteznek.

Korbuly-villa – Lorántffy Zsuzsanna utca és Csopaki utca sarok

Korbuly János és neje, Korbuly Mária kérte fel Miskolcy Lászlót, az 1935-ban épült villa megtervezésére.

A Korbuly-villa háromszintes épületként épült, alagsorában személyzeti szobákkal, garázzsal és műhellyel. A földszinten szalon, ebédlő és hall, az emeleten pedig négy hálószoba kapott helyet. A villa 1944-ig volt a család lakóhelye. A háború során sajnos kiégett, majd társasházként építették újjá.

Magyar-villa – Berkenye utca

A Magyar család az 1930-as évek végén álmodta meg a letisztult és időtlen stílusú villát. A Magyar-villa a Berkenye és a Pajzs utca sarkán található. Kozma Lajos tervezte, aki a korszak egyik legsokoldalúbb építésze volt. Az épület kívül-belül letisztult és időtlen stílusú, széles üvegfelületekkel, amik délkeletre néznek, így a városra nyílik kilátás.

Ezek a villák máig nemcsak otthonok, hanem kulturális intézmények, múzeumok, diplomáciai központok és a múlt emlékeit ápoló terek. A megfelelő karbantartás és tudatos örökségvédelem nélkül, ezek az értékek gyorsan eltűnhetnek, ezért különösen fontos, hogy figyelmet fordítsunk a múlt és jelen kapcsolatára.