Milyen régi mesterségek voltak Budapesten?

Napjainkban Budapesten is, de szinte azt lehet mondani, hogy az egész világon egyre nagyobb értéke van azoknak a tárgyaknak, amiket kézzel készítenek, legyen szó bármilyen kategóriába tartozó termékről. Hajdanán ez nem volt sem furcsa, sem egyedi, sem kirívóan érdekes, hanem természetes és mindennapos tevékenységeknek számítottak.

A népi mesterségek, sajnos kezdenek feledésbe merülni, de azért ma is vannak olyan személyek, akik az őseink tudását nem hagyják elveszni. Tovább akarják vinni és átadni a következő generációnak. Igaz, egyre kevesebben vannak azok, akik a régi népi mesterségeket még ismerik, folytatják és tanítják, de azért akad.

Napjainkban egyre kevesebben vannak, akik, ha meghallják a bodnár, bognár, takács, szűcs, kádár szavakat, ismerik a jelentését és tudják, hogy milyen népi mesterséget takar. Vannak közismertebbek is, mint a kosárfonás, a szövés és fonás, a nemezelés, amit manapság egyre többen megtanulnak, hiszen ezek egyértelműen rámutatnak a tevékenységre.

5 olyan nagyszerű személy legyen példakép sokaknak, akik őrzik a régi népi mesterségeket napjainkban is, ebben a gyönyörű, de folyton rohanó fővárosban is.

Nagy István szűcsmester

Családi hagyomány és szakmai kiválóság

Nagy István szűcsmester családja három generáció óta űzi a szűcsmesterséget. A műhely a Pozsonyi úton van és immár 1934 óta működik. A szűcsmesterség a prémek és bőrök megmunkálására, valamint ruházati cikkek készítésére specializálódott szakma, ami nagy precizitást és szakértelmet igényel. ​

Nagy István elkötelezett a szűcsmesterség hagyományainak megőrzése iránt. Műhelyében nemcsak a termékek készítésére koncentrál, hanem a mesterség történetének és technikáinak bemutatására is. A Mesterségek Ünnepén rendszeresen részt vesz, ahol a látogatók megismerkedhetnek a szűcsmesterség részleteivel és jelentőségével.​

Mivel közel van a műhelyhez a Vígszínház, de a minisztériumok is, így olyan személyek is megfordultak a műhelyben, mint Horn Gyula vagy éppen az ünnepelt színésznő, Psota Irén.

Smulovicsné Winter Katalin kefekötő mester

Smulovicsné Winter Katalin a kefekötő mesterség elismert képviselője, aki nagyapjától örökölte a szakma iránti szenvedélyét. A kefekötés három fő területre osztható: ecsetkészítés, kefekötés és cirokseprű-készítés. Katalin műhelyében a háztartás minden szegletében használatos eszközök készülnek, a hajkeféktől kezdve a lapos- és korongecseteken át az edénykefékig és hátmosó-kefékig. A termékpaletta rendkívül széles, amit az üzlet cégérében szereplő „1001” szám is szimbolizál. ​

Katalin nemcsak a termékek készítésére helyezi a hangsúlyt, hanem a mesterség hagyományainak megőrzésére és továbbadására is. Műhelye nemcsak termelési helyszín, hanem oktatási központ is, ahol az érdeklődők megismerkedhetnek a kefekötés fortélyaival. A Mesterségek Ünnepén is rendszeresen részt vesz, bemutatva a mesterség szépségeit és kihívásait.​

Biztosan sokan ismerik a szólást, miszerint „iszik, mint a kefekötő”. Nos ennek van valóságalapja, ugyanis munka közben sok a por és az apró szál, így nagyon sok vizet fogyaszt az, aki ilyesmivel foglalkozik.

Massányi Kinga gombkötő

A gombkötés mestersége egykor virágzó iparág volt, különösen a textillel bevont, egyedi gombok készítése terén. Massányi Kinga családja több generáción keresztül foglalkozott ezzel a mesterséggel. Bár Kinga ma már más területen dolgozik, a családi hagyományokat tiszteletben tartva megőrizte a mesterség emlékeit. A mostani munkája sem áll nagyon távol a gombkötéstől, hiszen öveket, csatokat gyárt. Zuglóban található házuk alagsorában fennmaradtak a régi műhely gépei, a gombok és a készítésükhöz szükséges eszközök. Ez a helyszín ma már inkább emlékhely, de fontos szerepet játszik a mesterség történetének megőrzésében. ​

Grünberger Gábor a csillárművészet örököse​

Budapest szívében található az a műhely, ahol a fény és a művészet találkozik. A Grünberger család csillárkészítő műhelye. A több mint 120 éves múltra visszatekintő családi vállalkozás jelenlegi vezetője, Grünberger Gábor, aki édesapja, Grünberger Tamás halála után vette át a stafétabotot. A család négy generáción keresztül halmozta fel azt a szakmai tudást és tapasztalatot, ami a legszebb világítótestek elkészítéséhez szükséges. ​

A Grünberger műhely nevéhez számos ikonikus budapesti épület csillárjai fűződnek, többek között a Dohány utcai zsinagóga, az Operettszínház, a Gellért Szálló és az Állatkert Elefántháza is az ő munkájukat dicséri. A műhelyben nemcsak új csillárok készülnek, hanem régi, történelmi darabok restaurálása is folyik. Előfordult már, hogy a család fiatalabb generációi saját felmenőik által készített csillárokat újítottak fel, mint például az Uránia Nemzeti Filmszínház esetében. ​

A csillárkészítés mestersége rendkívül speciális szaktudást igényel, amit a Grünberger család generációkon keresztül örökített tovább. A műhelyben a hagyományos technikák és az innovatív megoldások egyaránt jelen vannak, biztosítva ezzel a csillárok egyedi és időtálló minőségét. A család elkötelezettsége és szakmai hozzáértése révén a Grünberger név mára egyet jelent a kiváló minőségű csillárokkal és a magyar iparművészet egyik meghatározó képviselőjévé vált.​

Solymár Károly kristálycsiszoló

A „Solymár Kristály” műhely 1966 óta foglalkozik üvegcsiszolással. Az alapító Solymár Károly, akinek unokája tovább viszi a nevét és a családi vállalkozást is. Solymár Károly nagyapja műhelyét 1987-ben vette át és számos kisebb-nagyobb tárgyat készített, beleértve körúti paloták, kúriák apró kristályelemeit is. Munkája során nemcsak a hagyományos technikákat alkalmazza, hanem modern megoldásokat is bevezetett, például gravírozást és egyedi szövegírást kristályra, üvegre, fémre és fára. ​

Solymár Károly számára a legfontosabb a minőségi munka és a mesterség iránti szeretet. Számos közintézmény és magánszemély ismerheti munkáit, de számára a legnagyobb öröm, ha jól végezheti a munkáját. ​

Ezek a mesterek nemcsak saját mesterségük kiválóságai, hanem a magyar népi kultúra élő örökségei is. Munkájuk révén hozzájárulnak a hagyományos mesterségek megőrzéséhez és továbbadásához, biztosítva ezzel a kulturális értékek fennmaradását a jövő generáció tagjainak.

Hol lehet megismerkedni napjainkban régi mesterségekkel a nyüzsgő fővárosban?

A Mesterségek Ünnepe a magyar népi kultúra egyik legjelentősebb eseménye, ami évről évre a Budai Várban kerül megrendezésre. Ez a fesztivál nem csupán a hagyományos mesterségek bemutatására szolgál, hanem interaktív módon lehetőséget nyújt a látogatóknak, hogy kipróbálják ezeket a tevékenységeket és mélyebb ismereteket szerezzenek a népi kézművesség világáról.​

A szövőműhelyekben bemutatják a kenderfonás fortélyait, a szövőszéken való szövést, valamint a szalag- és szőnyegszövést. A gyapjúfeldolgozás teljes folyamatát is megismerhetik az érdeklődők, a birkagyapjú tisztításától kezdve a festésig. ​

A kosárfonás mesterségét is bemutatják, ahol a látogatók megismerkedhetnek a vesszőből készült tárolóedények készítésének technikájával. ​

A nemezelés mesterségét Németh Bea nemezkészítő mutatja be, aki a Hagyományok Háza szakoktatója. A látogatók nemcsak a technikát ismerhetik meg, hanem a mesterség múltjáról és jelenéről is hallhatnak. ​

A faművességhez kapcsolódó mesterségek, mint a kopjafa-faragás, teknő, fakanál, szék, furulya és kéregedény készítés is bemutatásra kerülnek. ​

Interaktív élmények a látogatók számára

A Mesterségek Ünnepe, a passzív megfigyelés mellett, aktív részvételre is ösztönöz. A látogatók saját kezűleg próbálhatják ki a különböző mesterségeket és elkészíthetik saját kézműves tárgyaikat, amiket haza is vihetnek. ​

Hol tanulhatóak meg ezek a mesterségek?

A Mesterségek Ünnepe nemcsak bemutató, hanem oktatási célokat is szolgál. A Hagyományok Háza standjánál a látogatók magas színvonalú, hiteles tolmácsolásban találkozhatnak a népművészet különböző formáival, valamint saját élményeket szerezhetnek annak átfogó kézműves tevékenységéről és oktatásáról.

Emellett a Népművészeti Egyesületek Szövetsége (NESZ) és partnerei számos országos rendezvény társrendezői és hozzájárulnak egy-egy szakterület eredményeinek bemutatásához, az alkotók ismereteinek bővítéséhez. Ezek az események egyben az alkotók, az alkotások népszerűsítését is jelentik a nagyközönség számára. ​

A Mesterségek Ünnepe a hagyományos mesterségek bemutatása mellett, aktív részvételre, tanulásra és kulturális élmények szerzésére is lehetőséget biztosít.