Padlásról a galériába – retró filmplakátok nyomában a MOMkultban

A borsodi padlás titkai: egy korszak vizuális emlékei

November 3. és december 4. között a MOMkult Lépcsőgalériája egy rendkívül különleges tárlatnak ad otthont: A Borsodi Warhol című kiállítás eddig sosem látott, kézzel festett filmplakátokat mutat be, amelyek évtizedeken keresztül egy borsodi ház padlásán hevertek, elfeledve. A művek az 1970-es évek elején készültek, és bár szerzőik ismeretlenek, látványviláguk meglepően tudatos és határozott: erős pop-art hatásokat tükröznek, miközben egy korszak mozikultúrájának vizuális lenyomatát is őrzik.

A történet már önmagában is regénybe illő: a plakátok egy bontásra ítélt épületből kerültek elő, és csak két szenvedélyes gyűjtő közbelépésének köszönhetően menekültek meg a pusztulástól. Most először kerülnek kiállításra, méghozzá olyan terekben, ahol a klasszikus lépcsőház ívei, a fények és az építészet sajátos ritmusa új értelmezési rétegekkel ruházza fel az alkotásokat.

Amikor a mozi még festék és ecset volt

A kiállítás nemcsak látványos időutazás, hanem izgalmas kultúrtörténeti kaland is: betekintést enged egy olyan korszakba, amikor a filmélmény promóciója még kézzel készült plakátokon keresztül történt. A tárlat megmutatja, miként jelent meg a mozgókép a statikus képen, hogyan közvetítettek érzelmet, feszültséget vagy épp humorérzéket az alkotók az analóg grafikai eszközökön keresztül.

A Borsodi Warhol kiállítás darabjai nemcsak művészeti értékkel bírnak, hanem dokumentumként is szolgálnak: tükrözik az adott kor társadalmi, kulturális és vizuális klímáját. A színek, kompozíciók és típusgrafikák révén a látogatók közelebb kerülhetnek ahhoz a világhoz, ahol a filmplakát nem csak információhordozó, hanem kreatív kifejezési forma is volt.

Ez a tárlat egyfajta főhajtás is a névtelen alkotók előtt, akik festékkel és ecsettel álmodtak vászonra moziélményeket. Egy időszak, amikor a vizuális kultúra még lassabban, de sokkal személyesebben formálódott – és amiből ma is érdemes tanulni.