Miért nem tűnnek el mégsem a budapesti telefonfülkék?

A budapesti közterület lassan húsz éve zajló, néma drámájának főszereplői a még megmaradt, egyre inkább használaton kívüli telefonfülkék. Ezek a kopottas, graffitikkel borított bódék mára a mobilkommunikáció elterjedésével egy letűnt korszak szomorú emlékeivé váltak, miközben folyamatosan szúrják a szemét a főváros vezetésének. Amit a legtöbb polgár egyszerű leszerelési feladatnak lát, az valójában komplex jogi és gazdasági patthelyzet: Budapest szabadulna tőlük, ám a Telekom jogszabályokra hivatkozva a megtartásuk mellett érvel, miközben alternatív megoldásokkal csillapítaná az urbanisztikai feszültséget. Ez a konfliktus nem csupán a városképről szól, hanem arról is, hogy a huszonegyedik században a közszolgáltatásoknak milyen formában kell a digitális kornak megfelelő szerepet betölteniük.

A jogi gordiuszi csomó és a Telekom megingathatatlan álláspontja

A telefonfülkék sorsát egy több évtizedes törvényi kötelezettség, az egyetemes szolgáltatási igény szabályozása köti meg. E jogi keret értelmében a Magyar Telekom mint szolgáltató köteles biztosítani egy meghatározott számú nyilvános telefonállomás működését. Ez a kötelezettség a mobiltelefonok globális dominanciája ellenére is él, hiszen a törvényi szabályozás célja az, hogy a lakosság minden tagja számára garantálva legyen a telefonálási lehetőség még vészhelyzet vagy a személyes készülékek meghibásodása esetén is. A szolgáltató éppen erre a jogszabályra hivatkozik, amikor ellenáll a leszerelési kéréseknek, hangsúlyozva, hogy a telefonfülke nem csupán egy pénztermelő eszköz, hanem egy kritikus pontja a közbiztonságnak.

Ez a helyzet teremtette meg a joghézagot, amelyben a helyi önkormányzati szándék ütközik az országos jogszabályokkal. Bár a fülkék többsége rendkívül alacsony kihasználtsággal bír, és sok esetben csak dekoratív vagy inkább pusztító elemei a városképnek, a Telekom mégsem teheti meg egyszerűen, hogy felszámolja azokat. A jogi kötelezettség fenntartása évente több száz millió forintos nagyságrendű terhet is jelenthet a cég számára, ám az egyetemes szolgáltatói szerep ennél nagyobb felelősséggel ruházza fel. A szakmai vita középpontjában tehát az áll: vajon egy alig használt, fizikai eszköz garantálja-e jobban a közérdeket, mint egy korszerűbb, digitális megoldás, amely ráadásul közterületet is felszabadítana.

Budapest hadüzenete a rozsdás terek felszabadításáért

A Fővárosi Önkormányzat, és különösen a kerületi polgármesterek egyre határozottabban követelik a használaton kívüli telefonfülke-állomány felszámolását. Számukra ez elsősorban városképi és közbiztonsági kérdés, hiszen a leromlott állapotú bódék nemcsak rontják Budapest esztétikai vonzerejét, de gyakran a vandalizmus és a szemétlerakás célpontjaivá is válnak. Kiss Ambrus főpolgármester-helyettes korábban már többször is napirendre tűzte az ügyet, kiemelve, hogy a fülkék többsége évek óta funkció nélküli, és az közterületi foglaltságuk indokolatlan. Az önkormányzatok jogi eszközökkel küzdenek a leszerelés lehetőségéért, ami azonban a hatályos joghézag miatt eddig rendre elbukott.

Az önkormányzati érdekek világosak: minél több, funkció nélküli, romos struktúrától szabaduljon meg Budapest. A fülkék által elfoglalt helyek felszabadításával tisztább, rendezettebb városi tereket lehetne kialakítani, ami közvetlenül javítaná a lakosság életminőségét.

A Budapest által felvázolt problémák között a leggyakrabban említett érvek a telefonfülke struktúrák elleni küzdelemben:

• Városkép-rontás: Az esztétikailag leromlott, rongált fülkék látványa nem illeszkedik a fővárosi rehabilitációs célokhoz.
• Közterület-foglalás: Értékes belvárosi négyzetmétereket foglalnak el indokolatlanul.
• Közegészségügyi kockázat: Gyakran válnak illegális szemétlerakókká vagy veszélyes közegészségügyi helyzetek forrásává.
• Karbantartási hiányosságok: A Telekom által végzett karbantartás gyakran nem elegendő a fülkék megfelelő állapotának fenntartásához.

A Telekom víziója: segélyhívó ponttól a digitális információs pontig

A Telekom ahelyett, hogy egyszerűen felszámolná a fülkéket, modernizációs tervet kínál, amely megoldást jelenthet a fennálló joghézagra, miközben Budapest digitális céljait is szolgálhatja. A szolgáltató – az egyetemes szolgáltatási kötelezettség miatt – első körben a meglévő állományt korszerű, kizárólag segélyhívásra alkalmas pontokká alakítaná át. Ez a megoldás egyszerre elégítené ki a törvényi előírást a nyilvános elérésről, és csökkentené a fülkék vonzerejét a vandalizmus szempontjából, hiszen a bennük lévő telefonkészülék megszűnne, helyét egy egyszerű segélyhívó gomb venné át.

Továbbá a Telekom hosszú távú tervei között szerepel az, hogy a régi telefonfülke struktúrákat digitális információs pontokká fejlessze. Ezek az okos állomások nemcsak a segélyhívást tennék lehetővé, hanem a modern városi élet számos digitális igényét is kielégítenék, magukon viselve a smart city koncepció alapjait. Egy ilyen átalakított digitális információs pont a következő funkciókat láthatná el: ingyenes Wi-Fi hozzáférési pont, Budapest-információs érintőképernyős kijelző, térképek, közlekedési információk és akár mobil eszközök töltésére szolgáló állomás is. Ez a modell egyértelmű kompromisszumot kínál a közterület felszabadításának és a modern közszolgáltatások biztosításának igénye között, egyben utat mutatva a jövő közterületi kommunikációs infrastruktúrájának kialakításában.

A közterület felszabadítása mint kulcskérdés

A jogi csatározás és az urbanisztikai dilemma mögött valójában a legértékesebb fővárosi erőforrás, a közterület jövőbeli használata húzódik meg. A telefonfülke egy olyan infrastruktúra maradványa, amelynek indokoltsága a digitális forradalommal elillant. Budapest vezetése, amikor a leszerelésért harcol, lényegében a városi terek újraprogramozhatóságát, az innovációhoz és a minőségi élethez való jogát védi. Egy korszerűtlen fülke helyén ugyanis létrejöhetne egy biciklitároló, egy okospad vagy egyszerűen csak több hely a járókelők számára. Ez különösen igaz a sűrűn lakott belvárosi kerületekre, ahol minden négyzetméter központi jelentőséggel bír.

A joghézag feloldása nemcsak a Telekomra háruló kötelezettséget tisztázná, hanem egy modern, a valós fogyasztói igényekre reflektáló jogszabályi hátteret is teremtene. A 21. századi Budapest már nem a telefonkészüléken keresztül kapcsolódik a világhoz, hanem a zsebben hordott mobiltelefonon és az ingyenesen elérhető vezeték nélküli hálózaton. Így a telefonfülke eltűnése vagy modernizációja nem szolgáltatásvesztést, hanem minőségi közterület-növekedést jelentene. A Telekom által javasolt digitális információs pontok koncepciója éppen azt a hidat építené meg, amely a múlt kötelezettségét összeköti Budapest jövőbeli smart city elvárásaival, felszámolva ezzel a többéves patthelyzetet. A kérdés már csak az, hogy a jogalkotó mikor ismeri el ezt a digitális realitást és oldja fel az elavult jogi kényszert.