Magyarország 3 büszkesége a Herendi, Zsolnay és Hollóházi porcelán

A Herendi, Zsolnay és Hollóházi porcelánok a magyar iparművészet három ikonikus oszlopa, amelyek nemcsak hazai, de nemzetközi szinten is a minőség, az elegancia és a hagyományos kézművesség szimbólumai. Magyarország és Budapest számára ezek a porcelánok nem csupán gazdasági és kulturális értéket képviselnek, hanem nemzeti identitást is hordoznak, a finom kézműves technikájuk, motívumkincsük és történetük révén.
1. Herendi Porcelánmanufaktúra
A történet 1826‑ban kezdődik, amikor Stingl Vince egy kis műhelyt alapított Herenden, kezdetben fajansz‑ és kőedény gyártással is kísérletezve, majd porcelán előállításába is belefogott. Az anyagi nehézségek miatt, 1839‑ben Fischer Mór megszerezte a gyárat, aki ettől kezdve már kizárólag művészi, kézzel festett porcelán előállítására fókuszált. Ez a váltás alapozta meg a Herendi manufaktúra nemzetközi hírnevét.
Fischer Mór üzleti tehetsége révén, már 1842‑ben bronzérmet nyert az Első Magyar Iparmű Kiállításon Pesten. Az eseményt Kossuth Lajos is kiemelkedően méltatta, mondván: „a honi műipar örvendetes fejleményének díszes jelei”.
A manufaktúra részt vett a bécsi (1845) és londoni (1851) világkiállításokon, ahol a chinoiserie stílusban festett “péonás‑lepke” mintájú Viktória‑decor rendkívüli sikert aratott. Victoria királynő a windsori kastélyba rendelt ebből, így ez a minta a Herend ikonikus mintája lett, minden idők „Viktória‑minta” néven ismert. A New York (1853) és Párizs (1855) világkiállításokon szintén nagydíjakat nyert a cég. A Forma-1 Magyar Nagydíjon is Herendi porcelán kupát vehetnek át a futam legjobbjai.

1865‑ben Ferenc József császár nemesi címet adományozott Fischer Mórnak, elismerve a manufaktúra művészi munkáját. 1872‑től pedig jogosult lett a bécsi udvari manufaktúra formáinak és mintáinak használatára, ami akkor már bezárt. Számos mintát a korabeli megrendelők nevei alapján neveztek el, például Victoria, Esterházy, Batthyány, Rothschild, Apponyi.
Krízis, hanyatlás és újjáéledés
1874‑től Fischer fiai vették át a vállalat vezetését, de a kreativitás hiánya miatt, a gyár elveszítette a lendületét és gyakorlatilag a csőd közelébe került. Ezt követően, Fischer Jenő Farkasházy, a cégalapító unokája, a külföldi kerámiaműhelyekben szerzett tapasztalatokkal újította meg a Herendi kínálatot. Ő mutatta be az új mintákat a 1900‑as párizsi és 1901‑es szentpétervári világkiállításokon. A két világháború között, a tradicionális minták korlátozott gyártása folyt.
1948‑ban a gyár állami tulajdonba került, ami stabilizálta a helyzetet a kommunista Magyarországon, mivel a Herendi manufaktúra fontos devizabehozóként és reprezentatív cégként kapott viszonylagos önállóságot. 1992‑ben jött létre a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt. és 1993‑ban megvalósult a privát újraszervezés. Jelenleg a dolgozók és menedzsment mintegy 75 %‑os tulajdonrésszel rendelkeznek.
Kézzel készített luxus
Herendi porcelán keménycserépből készül, anyagként kaolint, földpátot és kvarcot használva. A jól ismert Viktória‑minta mellett, jelenleg is gyártásban vannak klasszikus sorozatok. Ilyenek a Gödöllő, Miramare, Fleurs des Indes Vertes, Victoria Bouquet vagy a Burg‑szerviz, amik történelmi megrendelésekhez kötődnek. Például Gödöllő Erzsébet királyné ajándéka, Miramare Maximilianhoz kapcsolódó mintája, Burg‑szerviz Ferenc József attribútumaival.
A manufaktúra Porcelánmúzeuma Herenden 1964 óta működik és 2002‑ben elnyerte Magyarországon az Év Múzeuma címet. A múzeum bemutatja a porcelán készítésének történetét és technológiáját, élő bemutatókkal vezetve végig a látogatókat a formaalkotástól a festésig.
A márka a luxus, az elegancia, a folyamatos megújulás, a kiváló minőség, az egyediség és a kézi készítés szimbóluma. Ezen porcelánok értéket képviselnek és időtlen szépséget adnak. A manufaktúra ma több mint 60 országba exportál. Főbb piacai Olaszország, Németország, Oroszország, Japán és az Egyesült Államok.
Herendi porcelánnal ajándékoztak meg olyan neves személyeket, mint XVI. Benedek pápa, Hillary Clinton vagy II. Erzsébet brit uralkodó. A Herendi Manufaktúra egyben hivatalos magyar állami ajándékozási márka is, így gyakran kerül diplomaták, államfők és királyi családok birtokába.
A Herendi porcelán az élő magyar hagyományok, nemzetközi sztenderd és kézzel festett műalkotások tárháza, amit a világ minden pontján presztízs és minőségként ismernek el.
2. Zsolnay Porcelánmanufaktúra
A Zsolnay porcelángyárat Zsolnay Miklós alapította Pécsen 1853‑ban, kezdetben keménycserép és épületkerámia gyártására fókuszálva. A cég elődjét, a tönkrement lukafai keménycserép manufaktúra berendezéseiből hozta létre és kezdetben Ignác, majd később Vilmos Zsolnay vette át a vezetést.
Zsolnay Vilmos 1863-ban csatlakozott a vállalathoz és rövidesen ügyvezető igazgatóvá vált. Vezetése alatt a manufaktúra nemzetközi hírnévre tett szert. 1873‑ban Bécsben, majd 1878‑ban Párizsban a világkiállításon aratott nagy sikert. Párizsban elnyerte a Grand Prix díjat.
1893‑ban vezették be a híres eozin‑máz technológiát, ami vöröses, irizáló fényt ad a máznak. Ez a feltűnő, szögtől függően változó fémes csillogású felület vált a szecessziós dekoráció egyik fő hordozójává. A Zsolnay‑kerámia ezen irányzata az Art Nouveau kedvelt anyagává vált.
A pirogránit 1886‑tól készült, magas hőfokon égetett, fagy- és vegyszerálló kerámia, ami különösen alkalmas épületdíszítéshez. Neves építészek, mint Ybl Miklós, Ödön Lechner, Samu Pecz, Imre Steindl előszeretettel alkalmazták ezt az anyagot az ikonikus épületeken.
A gyár sikere mögött álló művészi háttér igen jelentős volt. Julia, Vilmos lánya, kulcsszereplőként dolgozott a dekorációkon. Extravagáns, japán‑török‑perzsa hatású mintákat és családi emblémát is tervezett, amivel a Zsolnay-márkát fémjelezte.
Zsolnay Teréz a magyar népművészet motívumaiból merített inspirációt. Több mint 10 000 darab néprajzi tárgy gyűjteménye alapján alkotott. Ármin Klein, a cég vezető művészeként új szellemet hozott a dekorszektorba, ötvözve az orientális, népi és modern motívumokat.
Világválság, államosítás, újraszervezés
Vilmos halála után, Zsolnay Miklós 1900‑ban vette át a vezetést, az ipari gyártás dominálásával. Az I. Világháború alatt a termelés visszaesett. A háború utáni gazdasági válság, a piaci veszteségek és a nyersanyagok hiánya tovább gyengítették a vállalatot.
Az 1920‑as években megtörtént az átállás a tömeggyártásra, különösen 1926‑tól használati porcelán gyártására, jellegzetes „Zsolnay Pécs” logóval és zöld öttorony védjeggyel. A világgazdasági válság idején a gyár közel került a csődhöz, de a 1930‑as végén ismét versenyképes lett a hazai és külföldi piacon.
1948‑ban államosították a gyárat, ami azóta ipari és használati porcelánt egyaránt termelt. 1982‑ben visszanyerte az önállóságát, 1991‑ben pedig részvénytársasággá alakult. 1999‑ben 3 cégre osztották: a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. felelt a porcelán‑ és díszkerámia gyártásért, a Zsolnay Porcelángyár Rt. az ingatlanokért és alapellátásért, a Zsolnay Örökségkezelő pedig a műemlékek kezeléséért.
Zsolnay Múzeum és kulturális örökség
A Zsolnay Múzeum gazdag kiállításokon mutatja be a porcelán- és kerámiaművészet fejlődését, technológiáit, korabeli mintákat és alkalmazásokat. A Zsolnay termékek megtalálhatóak többek között a párizsi Petit Palais és a British Museum gyűjteményeiben is, ugyanis világszerte ismert művészeti értéknek számítanak.
Miért ikonikus a Zsolnay porcelán? Mert a történelmi kontinuitás jellemzi, ugyanis 1853‑tól folyamatosan működik, nem fél az innovációtól és az újrakezdéstől. Mert előrelátóan felismert az eozin-máz (irizáló fény) és pirogránit adta lehetőséget és ki is aknázta azokat. Mert történelmi válságokat túlélt a vállalat, mint a világháborúk, gazdasági összeomlások, államosítás. Mindezekért ikonikus, amit jól példáznak a nemzetközi elismerések és a világkiállításokon elért sikerek.
3. Hollóházi Porcelánmanufaktúra
A Hollóházi Porcelánmanufaktúra története 1777‑ben kezdődött Hollóházán, ahol eredetileg üveghutaként működött az üzem, a gróf Károlyi család birtokán.
A korábban üvegkészítésre alapuló gyártás nem tudott versenyezni a cseh, német és olasz üveggyárakkal, ezért 1831‑ben a gyár átállt a kőedények gyártására. Kezdetben kaolinos agyagból készült termékekkel, a helyi nyersanyagok igénybevételével.
A manufaktúra fénykora Istványi Ferenc nevéhez fűződik, aki 1860 és 1902 között volt a gyár bérlője és keramikusa. Ő tette a kis helyi üzemet korszerű, kibontakozó gyárteleppé, a laboratórium létrehozásával, az aranyozással, az élénk virágmotívumokkal, valamint a “Hollóháza” védjegyként használatos fenyő motívumával. Az irányítása alatt a gyár exportálni is tudott Bulgáriába, Németországba és Szerbiába.
Termékeik az 1896‑os millenniumi kiállításon és az 1900‑as párizsi világkiállításon is megjelentek, nemzetközi figyelmet generálva.
Istványi Ferenc halála után, a fia vette át a vezetést, aki kevesebb szakmai tapasztalattal rendelkezett, ami a gyár technikai és minőségi visszaeséséhez vezetett. A piros‑fehér‑zöld mázzal ellátott olcsó osztrák termékek versenytársként jelent meg a piacon, ami tovább rombolta a vállalat helyzetét.
A tulajdonosváltozások és a háborús körülmények miatt, a gyár minősége és működése hanyatlani kezdett az I. Világháború után. 1939‑ben Szakmáry Károly vette át a gyár működtetését és ambiciózus fejlesztésekbe kezdett. Új berendezéseket telepített, villamosított gyártást indított, 3 modern elektromos kemencét is telepített, lehetővé téve az új termékek és minták gyártását, amik a városi közönség igényeit is kielégítették. Ezzel visszaállította a gyár művészeti és technikai reputációját.
1948‑ban állami tulajdonba került. Ebben az időben csak az ipari porcelán előállítása volt engedélyezve, a dísz- és használati porcelán termelés átmenetileg megállt. A művészeti termékek újbóli előállítása csak 1957‑től indult meg, fiatal és tehetséges művészek, például Szász Endre bekapcsolódásával a termékfejlesztésbe.
Kortárs értékek, a művészettől a kerámiáig
A Hollóházi gyár napjainkra megőrizte majdnem 250 éves folyamatos működését, a tradicionális kézművességet és a modern művészi irányokat egyaránt képviselve. A hagyományos minták mellett, kortárs design sorozatok is születnek.
Miért különleges a Hollóházi porcelán? Mert a legrégebbi működő porcelángyár Magyarországon, 1777‑től folyamatos a termelés. A természeti hely adottságai, a helyben található kaolin és vízforrás miatt, a termékek minőségét már első pillanattól kezdve megalapozta.
Kulturális-hagyományőrző szerepe vitathatatlan. Hollóházán a porcelángyártás élő emlék és látogatható műhelyként is jelen van. A Hollóházi porcelán talán kevésbé ismert világszinten, mint a Herendi vagy a Zsolnay, ugyanakkor a legrégebbi magyar porcelángyárként büszkén viszi tovább a kézműves hagyományokat. A gyár termékei gyakran kerülnek ajándéktárgyként külföldre, a magyar diplomáciai küldöttségek részeként.
Ez a három porcelánmárka a magyar iparművészet csúcsteljesítményeit mutatja be, de hozzájárul Magyarország kulturális diplomáciájához is, gyakran szimbolikus hidat képezve nemzetek és kultúrák között.
