Emlékeztek a budapesti fényreklámokra?

A budapesti fényreklámok története több mint egy évszázadot ölel fel és szorosan összefonódik a főváros arculatának alakulásával. A fényreklámok megjelenése, elterjedése és visszaszorulása nemcsak technikai és esztétikai kérdés, hanem társadalmi és politikai folyamatok lenyomata is.​

Az első fényreklámok és a szabályozás szükségessége

Budapesten az első fényreklám 1908-ban jelent meg, amikor a Brázay-féle mentaszeszt hirdették világító táblán. Az 1920-as években a város háztetőin egyre több világító reklámtábla jelent meg, ezek közül sok engedély nélkül épült és nem felelt meg az elektromos biztonsági előírásoknak. Az 1925. március 11-én történt tragikus tűzeset, amikor a Teréz körút 15. szám alatti ház tetején kigyulladt egy Modiano-reklám és egy tűzoltó életét vesztette, ráirányította a figyelmet a szabályozás hiányosságaira. A fővárosi tanács azonnal megtiltotta az összes elektromos hirdetőtábla működését és csak a tűzbiztonsági előírásoknak megfelelő táblák üzemelhettek újra.

A neonreklámok fénykora

Az 1960-as években a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusán határozat született a főváros neonosításáról. A cél az volt, hogy Budapest külsőségeiben is közelítsen a nyugati világvárosokhoz. A központilag irányított program keretében, 1970. április 4-ig 60 nagyméretű neonfényjáték-berendezést és több száz kisebb neonreklámot szereltek fel a város különböző pontjain. A neonreklámok nemcsak cégeket hirdettek, hanem általános üzeneteket is közvetítettek, mint például „Vásároljon készruhát” vagy „Érdemes takarékoskodni!”.

A neonok művészete – grafikai remekművek a városban

A neonreklámok tervezésében a korszak legkiválóbb grafikusai vettek részt. Bottlik József már 1925-ben megalkotta az Orion cég arculatát, ami még ma is modernnek hat. A 70-es évektől kezdve a rendszerváltásig, Budapest valóságos neonparadicsommá vált, ahol a fényreklámok meghatározó elemei voltak a városképnek. A neonok nemcsak reklámként, hanem művészeti alkotásként is értelmezhetőek, amik akkoriban hozzájárultak a város esztétikai értékéhez.

A neonok sorsa a rendszerváltás után

A rendszerváltást követően, a neonreklámok száma rohamosan csökkent. Sok közülük elpusztult, mivel az őket megrendelő nagyvállalatok megszűntek vagy az üzletek átalakultak. Azonban még ma is látható néhány régi neonfelirat a városban, amiket lelkes önkéntesek dokumentálnak és gyűjtenek. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, valamint a Kiscelli Múzeum cégérgyűjteménye is őriz néhány ikonikus darabot. A neonok iránti érdeklődés időről időre fellángol és kiállítások keretében is bemutatják ezeket a különleges alkotásokat.

A neonreklámok társadalmi szerepe

A neonreklámok nem csupán esztétikai élményt nyújtottak, hanem a városi életérzés, a modernitás és a haladás szimbólumaivá is váltak. A 60-70-es évek Budapestjének éjszakai arculatát meghatározta a színes fények játéka, ami a várost, de annak lakóit is újfajta világérzékelésre ösztönözte.

A neonok szerepe túlmutatott a klasszikus reklámozáson. Identitásformáló eszközökké váltak, az államszocialista modernizáció szimbólumai lettek. A „fényes” jövő, a fejlettség, a fogyasztói lehetőségek vizuális reprezentációját adták, ugyanakkor ez egy mesterséges, központilag irányított modernitás volt, ahol a reklámozás és az ideológia keveredett.

A korabeli beszámolók szerint, a neonok népszerűek voltak a lakosság körében, sőt, sokan sétáikat is tudatosan úgy alakították, hogy végigmenjenek a „legfényesebb” útvonalakon, például a Rákóczi úton vagy az Astoria és az Erzsébet körút találkozásánál. Ezeken a helyeken látványos fényjátékkal vonzották a tekintetet a mozgó betűk, forgó logók, villódzó figurák.

Érdemes megőrizni?

A neonreklámok grafikai és tipográfiai szempontból is figyelemre méltók. Minden darab egyedi tervezésű volt, nem létezett sablon, nem használtak előre gyártott betűtípusokat. A tipográfia és a vonalvezetés harmonizált a cég arculatával, az üzenet jellegével és a városi környezettel. A kivitelezés technikailag is komoly precizitást igényelt, ugyanis kézzel hajlított üvegcsöveket töltöttek meg nemesgázokkal, majd ezeket színezéssel és villamos energiával világították meg.

Ez az összetettség és az egyediség az, ami miatt a neonreklámokat a városi vizuális kultúra külön kategóriájaként kezelhetjük. Egyes darabokat a kortárs művészeti irányzatok is inspirálónak találnak és ma már világító installációként is megjelennek galériákban, kortárs dizájnkiállításokon.

A neonmentés mozgalma

A 2010-es évektől kezdve, egyre több civil kezdeményezés indult a budapesti neonok dokumentálására és megőrzésére. A legismertebb ilyen projekt a „Neon Budapest” kezdeményezés, ami közösségi alapon gyűjti, katalogizálja és bemutatja a még létező neonokat, illetve az egykori fényreklámok helyeit, archív képek segítségével.

A Budapest Brand és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár is bekapcsolódott a neonmentő tevékenységekbe, míg a Kiscelli Múzeum 2021-ben önálló kiállítást szentelt a fővárosi fényreklámoknak. A kiállításon eredeti neonfeliratokat, dokumentumokat, fotókat és háttéranyagokat láthatott a közönség.

Ugyanakkor a mentés sokszor versenyt fut az idővel, hiszen a technikai állapot romlik, a városkép folyamatosan változik és gyakran bontanak le olyan házakat vagy homlokzatokat, amik neonokat hordoztak.

Mit üzennek a neonok ma?

A neonok nemcsak fényforrások voltak, hanem üzenethordozók is, mert a városlakóknak szóltak, a városról beszéltek. Ma már történeti dokumentumként tekinthetünk rájuk, amik egy letűnt korszak nyelvén mesélnek a város működéséről, értékrendjéről és vizuális világáról.

A neonreklámok szinte nosztalgikus szeretetet váltanak ki sokakból. Egyfajta kollektív vizuális emlékezeti pontként működnek. Aki emlékszik rájuk, annak egy egész korszak idéződik fel, gyermekkori séták, esti villamosutak, a „fényes” Budapest illúziója.

Napjainkban, amikor a vizuális környezet egyre inkább digitális felületek által uralt, az analóg neonreklámok értéke megsokszorozódik, mivel emberi kezek munkája által születtek és sajátos esztétikát képviselnek. Visszahozásuk, újraértelmezésük nemcsak múltidézés, hanem identitásépítés is, egy város vizuális örökségének része.

A mai fényreklámok világa új technológiákkal, új arculattal

A hagyományos neoncsövek szerepét fokozatosan átvette a LED-technológia, ami energiatakarékosabb, időtállóbb és sokkal rugalmasabb lehetőségeket kínál. A LED-es reklámtáblák szinte bármilyen formában, színben és mozgóképben képesek megjelenni, ezáltal látványosabb, dinamikusabb vizuális élményt nyújtanak, mint az elődeik. Ugyanakkor éppen ez a tökéletesség, a szabályozhatóság és a gépies precizitás az, ami miatt sokan hiányolják a klasszikus neonreklámok kézzel készült, egyedi világát.

LED-ek és digitális kijelzők

A 21-ik század városképének domináns elemeivé a LED-fényforrású világító reklámtáblák és digitális képernyők váltak. Ezek nagyfelbontású mozgóképeket, videókat, animációkat tudnak lejátszani, sőt, egyes rendszerek már valós idejű adatokkal is dolgoznak.

A leggyakoribb elhelyezési helyek a bevásárlóközpontok, közlekedési csomópontok, forgalmas csomópontok. Ezek az eszközök gyakran cserélődő, rotálódó tartalmakat jelenítenek meg, így több cég is osztozhat ugyanazon felületen, maximalizálva a reklámhatékonyságot.

Márkaépítés helyett vizuális telítettség

A klasszikus neonreklámoknál az egyediség, az arculathoz illő tervezés volt az elsődleges cél. Ma az információk gyors átadása mérvadó, így a fényreklámok elsősorban figyelemfelkeltő funkciót töltenek be. A márkaidentitás sokszor háttérbe szorul az impulzív, tömeges vizuális hatás javára.

Ennek következményeként a városképet egyre inkább a vizuális zaj, a túlzsúfoltság és az egymással versengő digitális felületek uralják. Az esztétika, a helyhez illeszkedés, a történeti környezet figyelembevétele háttérbe szorul. Ez sokakban nosztalgiát ébreszt a neonreklámok „kézműves” korszakával kapcsolatban.

A jövő fényreklámja

A kortárs várostervezés és reklámipar azonban egyre inkább reflektál ezekre a problémákra. A fenntarthatóság és a kulturális örökségvédelem egyaránt kezd beépülni a városi vizuális kultúra alakításába. Ez nemcsak azt jelenti, hogy energiatakarékosabb megoldásokat keresnek, hanem azt is, hogy egyre több példát látunk a régi neonreklámok újraértelmezésére vagy restaurálására.

A dizájn szerepe

Az új generációs reklámgrafikusok és formatervezők is felfedezték a neon esztétikáját. Egyre több kortárs dizájnműhely készít egyedi világító feliratokat, művészi installációkat, belsőépítészeti elemeket, amik új funkcióban őrzik meg a neon vizuális karakterét.

Egyes fesztiválok, dizájnvásárok vagy tematikus kiállítások is helyet adnak a neonművészetnek, de nem mint reklámnak, hanem mint önálló vizuális-művészi értékkel bíró kifejezőeszköznek.

A budapesti neonreklámok nemcsak a város történetének részei, hanem kulturális örökségként is értelmezhetőek. A hajdani neonreklámok közül sokaknak van kedvence. Neked melyik az? Esetleg a mai fényreklámok tetszenek jobban?