Munkácsy Mihály – asztalosinasból világhírű és ünnepelt festő

Munkácsy Mihály (1844-1900) a 19. századi magyar festészet egyik legismertebb alakja. Stílusát a realizmus jellemezte, de a romantika és a klasszikus festészet elemeit is felhasználta. Képeinek drámai kifejezőereje, a színek és fények játékos használata alapvetően meghatározta az egész művészetét.

A “Munkácsy – Egy világsiker története” című tárlat nagyszerűen bemutatja a festőművész életútját, a tehetségét, a sikereit. Budapesten, a Szépművészeti Múzeum 2024. november 27. és 2025. március 30. között lesz látható az a gazdag tárlat, amit a nagy festő születésének 180. és halálának 125. évfordulója alkalmából mutatnak be a közönségnek.

Mit láthat a közönség a budapesti tárlaton?

Munkácsy festményeit a drámai kompozíció, a gazdag színvilág és a mély emberi érzelmek jelenléte jellemzi. Az érzékeny részletesség és a figurális ábrázolás mellett, különös figyelmet fordított a fény-árnyék játékára is. Műveinek nagy része erőteljes narratívával bír, így a nézők könnyen azonosulhatnak a megörökített jelenetekkel.

Olyan művek is láthatóak lesznek, természetesen a közismertek mellett, amik magántulajdonban vannak, de ritkaságok is, amik még soha nem voltak kiállítva.

Hogy lett asztalosinasból híres festőművész?

Leibl Mihály volt eredetileg a neve, aki Munkácson látta meg a napvilágot egy bajor tisztviselőcsaládban. Csupán 6 éves volt, amikor árvaságra jutott és az élete nagyon sanyarú, kegyetlen szakaszához ért.

Békéscsabára került, az anyai nagybátyához, aki az elemi iskola után asztalosinasnak adta. 6 éven keresztül dolgozott, miközben rendszeresen megverték és éheztették. Egy vándor portréfestő, Szamossy Elek nagy hatással volt rá, akitől rajzleckéket kapott 2 évig.

18 évesen Budapestre költözött, ahol elnyerte a Képzőművészeti Társulat támogatását. A tehetségét hamar felismerték. Ligeti Antal és Than Mór lelkes pártfogói lettek. Stílusának kialakulásában Gustave Courbet, Wilhelm Leibl és Rembrandt művei nagy szerepet kaptak. A saját útját járva, a realista ábrázolást részesítette előnyben és nem érdekelte a kortárs festők impresszionista művei.

A „Siralomház” meghozta az áttörést

1869-ben elkészült a „Siralomház” című festménye, ami meghozta számára a sikert, a hírnevet és az anyagi biztonságot, ugyanis a Párizsi Szalonon aranyérmet nyert ezzel a munkájával. 10.000 Frankért vásárolta meg egy amerikai milliomos, ezzel pedig itthon és a nagyvilágban is hívnevet szerzett.

1871-ben Párizsba költözött, ahol de Marches báró pártfogását élvezte, akinek halála után az özvegyét feleségül vette. Párizsban ünnepelt festőként élt, előkelő palotában lakott, feleségével fogadásokat adtak, a közélet főszereplője lett.

Hatalmas honoráriumokat kért és kapott a francia arisztokratáktól. Viszont a kritikusai feleségét okolják, hogy a hatására Munkácsy a könnyen eladható képek felé fordult és nem engedte ki magából a művészi kiteljesedést. Mások úgy tartják, hogy a labilis lelkülete miatt, felesége céltudatossága a jó úton tartotta, hiszen a gyakran rátörő depresszióját nem engedte, hogy legyőzze.

Krisztus-trilógia

Talán a legmonumentálisabb alkotása a Krisztus-trilógia. „Krisztus Pilátus előtt” címmel 1881-ben, a „Golgota” 1884-ben és az „Ecce homo” 1895-ben készült el. Érdekességként meg kell említeni, hogy mivel nem volt modellje, ezért saját magát kötöztette a keresztre és az így készült fotók alapján festett.

A „Krisztus Pilátus előtt” és a „Golgota” festményeket egy amerikai üzletember vette meg, így Munkácsy soha nem látta a trilógia képeit együtt, amikor végre elkészült az „Ecce homo” is. Együtt mind a 3 festményt csak 1995-ben lehetett megcsodálni Debrecenben.

Végül a magyar állam 2015-ben megvásárolta az kanadai Hamilton Galériától a Krisztus Pilátus előtt festményt, majd Pákh Imre műgyűjtőtől a Golgotát is. Így már mind a 3 együtt ékesítik a Déri Múzeum falait Debrecenben.

Honfoglalás

1891-ben felkérést kapott, hogy az akkor még épülő Országháznak megfesse a millenniumra a Honfoglalást. Kiterjedt tanulmányt folytatott, járva az országot, hogy minél hitelesebben tudja megfesteni. 2 év kellett ahhoz, hogy elkészüljön a mű, ami elég nagy felháborodást is okozott. Sokan azt látták, hogy Árpád előtt meghajolnak a szlávok és ez bizony nem mindenkinek tetszett.

Ennek a nemtetszésnek elég sokan hangot is adtak, aminek nyomását Munkácsy nem bírta elviselni, feldolgozni. Összeroppant és olyannyira elhatalmasodott rajta az elmebaj, hogy elmegyógyintézetbe került, ahol 1900. május 1-jén meghalt.

A művei halhatatlanok maradtak

A romantikus, realista stílusát nem befolyásolták a kor modern festészeti irányzatai. Műveit sokan ócsárolták és ugyanolyan sokan dicsérték. A műértők szerint, igen értékes munkásságot hagyott maga után.

Elég csak megemlíteni, hogy művei olyan helyen vannak kiállítva, mint a párizsi Musée d’Orsay, a moszkvai Puskin Múzeum, a New York-i Metropolitan Museum of Art, a seattle-i Frye Art Museum, a Detroit Institute of Arts vagy a Philadelphia Museum of Art. Az alkotásainak pontos számát nem tudni, hiszen rengeteg van magántulajdonban és biztosan sok olyan is van, amiről nem tud a nagyvilág.

Munkácsy Mihály életműve évtizedeken keresztül inspirálta a művészeket és az utókornak is jelentős művészeti örökséget hagyott.

Budapest pedig most bemutatja ennek a zseniális festőnek a műveit, elkalauzolva a nézőt abba a világba, ami inspirálta a művészt, hogy az ecsettel maradandót alkosson.

Miért sötétednek be a Munkácsy festmények?

Ha mást nem is tudnak sokan a festőművészről, de azt igen, hogy egyes festményei besötétednek. Azt tudni kell, hogy a századfordulón a bitümen (nem lehet összekeverni a bitumennel) kedvelt anyag volt a festők körében.

Munkácsy az 1870-es években dolgozta ki a sajátos technikáját, amikor ezt a barna anyagot önmagában, de más festékkel összekeverve is felvitte a festményekre. Ő is tanúja volt a gyönyörű munkáinak haldokolásában és az 1880-as években lecserélte az összes festészeti alapanyagot, amivel addig dolgozott.

Kiemelt kép: Ferdinand Mulnier – Portrait de Mihály von Munkácsy