Koppenhága, Toronto, Szingapúr: mit tudnak, amit Budapest nem?

Ismét megjelent a világ egyik legelismertebb városi rangsora, az Economist Intelligence Unit (EIU) 2025-ös „Safe Cities Index” (SCI) listája, amely felméri, melyek a bolygó legbiztonságosabb metropoliszai. Az idei év győztesei – Koppenhága, Toronto és Szingapúr – ismét bebizonyították, hogy a biztonság sokkal több, mint alacsony bűnözési ráta.

Miközben a dán főváros élhetőségével, a kanadai pedig befogadó stabilitásával büszkélkedhet, egy kérdés ismét megválaszolatlan marad a magyar utazók és városlakók számára. Budapest miért nem szerepel még a láthatáron sem ezeken az elit listákon?

A válasz messze túlmutat a közbiztonság hagyományos fogalmán, és rávilágít a 21. századi városi élet valódi kihívásaira.

A bűnözési statisztikán túl: miért nem elég a jó közbiztonság?

A legnagyobb tévedés, amit a „Safe Cities Index” kapcsán elkövethetünk, ha azt hisszük, hogy az csupán a személyes biztonságról vagy a bűnözés hiányáról szól. Bár ez is fontos tényező, az EIU rangsora egy sokkal komplexebb, öttényezős modellt alkalmaz.

A városokat öt fő kategória mentén vizsgálják:

• digitális biztonság,
• egészségügyi biztonság,
• infrastruktúra biztonsága,
• személyes biztonság,
• környezeti biztonság.

Ez a holisztikus megközelítés az, ami gyökeresen átírja a rangsort, és megmagyarázza, miért kerülhetnek hátrányba az egyébként békésnek tartott városok.

Budapest esetében a turisták és a lakosok személyes biztonságérzete (közbiztonsága) európai összehasonlításban viszonylag jónak mondható. A zsebtolvajlások és az erőszakos bűncselekmények száma nem kiugró. Az EIU listáján azonban ez csak egyetlen szelet a tortából. Hiába érezzük magunkat biztonságban éjjel a Nagykörúton, ha a város digitális infrastruktúrája sebezhető a kibertámadásokkal szemben. Ha az egészségügyi rendszer túlterhelt, vagy ha a légszennyezettség krónikus egészségügyi kockázatot jelent. A lista éllovasai éppen azért kerültek az élre, mert megértették: a modern városi biztonság egyenlő a rezilienciával, vagyis a válságokkal szembeni ellenállóképességgel.

A dán modell: amikor a biztonság egyet jelent az élhetőséggel

A listát vezető Koppenhága tökéletes példája annak, hogyan fonódik össze a biztonság az általános életminőséggel és a társadalmi bizalommal. A dán főváros nemcsak a személyes biztonság terén teljesít kiemelkedően – köszönhetően az alacsony bűnözésnek és a magas szintű társadalmi kohéziónak –, hanem különösen az új környezeti biztonság kategóriában tarolt. Koppenhága évtizedek óta tudatosan fektet a fenntarthatóságba: a kerékpáros infrastruktúra világszínvonalú, a levegőminőség kiváló, és a város tele van zöldterületekkel, amelyek nemcsak a rekreációt szolgálják, hanem a klímaváltozás hatásait (például a hőséget) is enyhítik.

A dán modell alapja a bizalom. Az emberek bíznak a rendőrségben, a politikai vezetésben és egymásban is. Ez a magas szintű társadalmi tőke csökkenti a konfliktusokat és a bűnözést. Emellett az infrastruktúrájuk is a biztonságot szolgálja. A megbízható tömegközlekedés, a stabil energiaellátás és a jól megtervezett városi terek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a városlakók kevesebb stressznek legyenek kitéve. Koppenhágában a biztonság nem egy reaktív állapot (a bűnözés hiánya), hanem egy proaktív tervezési folyamat eredménye (az élhetőség megteremtése).

Szingapúr és Toronto: a technológia és a stabilitás fellegvárai

Míg Koppenhága a zöld és humánus utat járja, a lista további éllovasai más erősségekre támaszkodnak. Szingapúr, az ázsiai városállam, évek óta a digitális és infrastrukturális biztonság mintapéldánya. Egy valódi „smart city”-ről van szó, ahol a technológia a mindennapi élet minden szegletét átszövi. A kiberbiztonsági protokollok rendkívül szigorúak, a digitális bűnözés elleni fellépés hatékony, és a város infrastruktúrája (metró, közművek, repülőtér) a világ legmodernebbjei közé tartozik. Ez a modell persze felvet kérdéseket a személyes szabadságjogok és a megfigyelés mértéke kapcsán, de a biztonsági mutatói vitathatatlanul erősek.

Toronto ezzel szemben a stabilitásával és a társadalmi integrációval tűnik ki. A kanadai metropolisz a világ egyik legmultikulturálisabb városa, ahol a különböző közösségek békésen élnek egymás mellett. Ez az erőssége a személyes biztonság kategóriában, de az egészségügyi infrastruktúrája is kiemelkedő. A pandémia megmutatta, hogy egy város egészségügyi felkészültsége – a kórházi kapacitásoktól kezdve az oltási programok szervezettségéig – kulcsfontosságú biztonsági tényező lett. Toronto ebben is bizonyított, stabilan tartva helyét az élmezőnyben.

Hol marad le Budapest? A magyar főváros láthatatlan kihívásai

Ahhoz, hogy megértsük Budapest hiányát, nem a Rákóczi utat, hanem az EIU öt pillérjét kell górcső alá vennünk. A magyar fővárosnak, bár kétségtelenül sokat fejlődött, több területen is komoly lemaradásai vannak a listavezetőkhöz képest. Az egyik legfájóbb pont vélhetően az egészségügyi biztonság. Az EIU nemcsak az ellátás minőségét, hanem a várható élettartamot, az ágyak számát és a mentális egészségügyi szolgáltatások elérhetőségét is vizsgálja. Ezeken a területeken Budapest, a magyar egészségügy általános állapotát tükrözve, valószínűleg alulpontozott.

A másik kritikus tényező az új környezeti biztonság kategória. Budapest levegőminősége télen rendszeresen átlépi az egészségügyi határértékeket, a klímaváltozásra (hőhullámok, villámárvizek) való felkészültsége és a zöldterületek aránya messze elmarad a koppenhágai szinttől. Emellett az infrastruktúra biztonsága is kérdéseket vet fel: a közlekedési hálózat túlterhelt, az épületállomány jelentős része elöregedett, és a digitális infrastruktúra (bár fejlődik) kiberbiztonsági szempontból valószínűleg nem versenyezhet Szingapúrral. Ezek a „láthatatlan” kockázatok azok, amelyek lehúzzák Budapestet a globális rangsorokban.

Több kell, mint kevesebb bűnöző: mit tanulhatunk a listavezetőktől?

A Safe Cities Index egyértelmű üzenete, hogy a 21. századi biztonság már nem a rendőrségnél kezdődik, hanem a várostervezésnél, az egészségügynél és a környezetvédelemnél.

Ahhoz, hogy Budapest valaha is felkerüljön erre a térképre, paradigmaváltásra van szükség. A közbiztonság fenntartása alapvető, de a jövő városának sokkal több területen kell egyszerre teljesítenie.

Mit tehetne Budapest, hogy közelebb kerüljön az elithez? A tanulnivaló egyértelmű:

1. Környezeti biztonság előtérbe helyezése: Drasztikus légszennyezettség-csökkentő intézkedések, a zöldfelületek növelése és a város klímaadaptációjának (pl. hőszigetek kezelése) megkezdése.
2. Infrastrukturális reziliencia: A közművek, a közlekedés és az épületállomány modernizálása, fókuszálva az energiahatékonyságra és a fenntarthatóságra.
3. Digitális védelem erősítése: Valódi „smart city” fejlesztések indítása, amelyek középpontjában a lakosok adatainak védelme és a kritikus infrastruktúra kibervédelme áll.
4. Egészségügyi kapacitás növelése: A közegészségügyi rendszer fejlesztése, különös tekintettel a prevencióra és a vészhelyzetekre való felkészültségre.

Míg tehát Budapest utcáin sétálva továbbra is biztonságban érezhetjük magunkat, a globális verseny már régen nem erről szól. A világ legbiztonságosabb városai már megértették, hogy a jövő biztonságát nem a zárak száma, hanem a levegő minősége, a szerverek védelme és a kórházi ágyak száma fogja meghatározni.