Fekete kutyák világnapja: október 1-jén nézzünk más szemmel a fekete kutyákra

Van abban valami igazságtalan, hogy egy kutya a színe miatt hátránnyal indulni. Pedig egy fekete kutya ugyanúgy csóválja a farkát, ugyanúgy várja haza a gazdáját, és ugyanannyi szeretetet tud adni, mint bármelyik másik kutya. Mégis előfordul, hogy a menhelyeken a fekete bundájú kutyák hosszabb ideig várnak gazdára, és kevesebb figyelem jut nekik.

Éppen erre szeretné felhívni a figyelmet október 1., a fekete kutyák világnapja. A kezdeményezés hátterében az úgynevezett black dog syndrome, vagyis a fekete kutya szindróma áll. A kifejezést arra a jelenségre használják, amikor a fekete vagy sötét szőrű kutyák valamilyen okból kevésbé keltik fel az örökbefogadók érdeklődését.

Ajánlatok a városból

Szilveszteri sétahajózás a Dunán egy itallal

Szilveszteri vacsora a Dunán

Ünnepelje a Szilvesztert a Dunán

Karácsonyi hajókázás Budapesten

Egészségtudatos hajós városnézés Budapesten

Hajóteraszos 3 fogásos vacsora a Dunán

Esti sétahajózás Budapest legszebb dunai szakaszán

Parlamenti panoráma a Dunáról

Budapesti városnéző hajózás 1 itallal

Városnéző sétahajó korlátlan jégkásával

Fedezze fel Budapestet a Budget Danube Express-szel

4 fogásos vacsora a Dunán

NINCS-Hajókirándulás korlátlan italfogyasztással

Dunai hajózás korlátlan Bottega Prosecco-val

Zenés táncos hajó Budapest – Itallal és folklór előadással

Budapesti hajózás 4 fogásos vacsorával magyar folklór előadással

Elsőre talán furcsán hangzik, hogy egy kutya színe befolyásolhatja azt, mennyire tartjuk vonzónak vagy szerethetőnek. A jelenség mögött azonban többféle ok is állhat, a berögzült képzetektől egészen addig, hogy egyszerűen nehezebb jó fényképet készíteni egy fekete kutyáról.

Miért maradhatnak észrevétlenek a fekete kutyák?

A fekete színhez a kultúránkban régóta számos negatív képzet társul. Elég csak a fekete macskákhoz kapcsolódó babonákra vagy a filmekben és mesékben feltűnő, sötét bundájú, félelmetes állatokra gondolni. A sötét színt sokszor ösztönösen komolyabbnak, komorabbnak vagy akár fenyegetőbbnek érzékeljük.

Ez persze nem jelenti azt, hogy az emberek tudatosan elutasítják a fekete kutyákat. Az első benyomásra azonban hatással lehetnek az ilyen, sokszor észrevétlenül működő asszociációk.

A fekete kutyáknak ráadásul van egy egészen prózai ellenfelük is: a fényképezőgép.

Aki próbált már fekete kutyát lefotózni, pontosan tudja, milyen könnyű melléfogni. A végeredmény néha nem egy aranyos kutyaportré, hanem egy sötét folt két fényes szemmel. Különösen nehéz jó képet készíteni a hosszabb vagy sűrűbb szőrű kutyákról, amelyeknek a vonásai a rossz fényviszonyok között szinte teljesen elveszhetnek.

Ez pedig egy menhelyi kutya esetében egyáltalán nem mindegy. Ma már sokan az interneten kezdik keresni leendő négylábú társukat, ezért egy jól sikerült fotónak komoly szerepe lehet abban, hogy valaki felfigyel-e egy kutyára. Egy kevésbé sikerült fénykép mellett pedig könnyen továbbgörgetünk, anélkül, hogy eszünkbe jutna: a képen látható fekete folt mögött egy különleges személyiség rejtőzik.

Hiába szerepel a bemutatkozásában, hogy kedves, játékos, okos és imádja az embereket. Ha a fotón alig lehet kivenni a vonásait, az érdeklődő talán el sem jut odáig, hogy személyesen is megismerje.

Budapest fekete kutyái is reflektorfénybe kerülnek

A fekete kutyák világnapján a Főpolgármesteri Hivatal munkatársai saját kutyáikkal együtt igyekeznek felhívni a figyelmet arra, hogy érdemes nyitottabb szemmel járni, amikor kutyát keresünk.

Az üzenet egyszerű: ne a bunda színe alapján döntsünk.

A hivatal fekete kutyás munkatársai – pontosabban a munkatársak négylábú társai – között ott van többek között Füli, Luna, Ciro di Marzio, Matyi, Málna, Ödön, Nanook, Szeder, Frici és Finn is. Ők mindannyian más személyiségek, más szokásokkal és más történettel. Egy dolog azonban közös bennük: a fekete bunda semmit nem árul el arról, hogy milyen társ válik belőlük.

És persze egy fekete kutyával együtt élni néhány egészen sajátos helyzettel is jár.

A fekete kutya egyik szuperképessége: tökéletesen el tud tűnni

Nappal még minden rendben van. A fekete kutya ott fekszik a nappali közepén, és pontosan tudjuk, hogy ott van. Este azonban hirtelen elveszíti a körvonalait, és szinte beleolvad a sötétbe.

Aztán az ember mezítláb elindul a lakásban, és egy pillanat alatt kiderül, hogy a kutya természetesen pontosan ott feküdt, ahová lépni szerettünk volna.

Felkapcsoljuk a villanyt, ő pedig ránk néz azzal a kissé sértődött tekintettel, amelyből egyértelmű: ő már régóta ott volt, tehát valójában mi voltunk útban.

A fotózás sem feltétlenül egyszerűbb. A fekete kutyák hajlamosak úgy mutatni a képeken, mintha a fotós egy sötét foltot szeretett volna megörökíteni. Pedig a sötét bunda alatt ott van egy teljes személyiség, amelyet érdemes megismerni.

Ráadásul a fekete kutyák idővel még változnak is. Az őszülő szőrszálaknak köszönhetően egy koromfekete bunda az évek során fokozatosan deresebb, mákosabb árnyalatúvá válhat. Vagyis még az sem biztos, hogy ugyanazt a színű kutyát látjuk majd néhány év múlva, akit annak idején hazavittünk.

Nem a bunda színe dönti el, milyen társ lesz belőle

A fekete kutya szindrómáról szóló kutatások eredményei nem teljesen egységesek, ezért nem lehet kijelenteni, hogy minden menhelyen és minden helyzetben a fekete kutyák kerülnek hátrányba. Azt azonban érdemes szem előtt tartani, hogy az állatok külseje és az első benyomás szerepet játszhat abban, melyik kutya kelti fel egy érdeklődő figyelmét.

Éppen ezért lehet fontos a fekete kutyák világnapjának üzenete: adjunk esélyt azoknak a kutyáknak is, akik első pillantásra talán kevésbé feltűnőek.

Ha valaki menhelyi kutya örökbefogadásán gondolkodik, érdemes nem kizárólag a fénykép alapján választani. Olvassuk el az állat történetét, ismerjük meg a természetét, és nézzük meg, milyen környezetben érzi jól magát. Ha pedig van rá lehetőség, találkozzunk vele személyesen is.

Lehet, hogy a fényképen nem ő lesz a legfeltűnőbb.

De az is lehet, hogy az első találkozás mindent megváltoztat.

Budapestet járva se csak a látványosságokra figyeljünk

Budapestet természetesen nem lehet megunni: a Duna-part, a Budai Vár, a Parlament, a történelmi utcák, a hangulatos kávézók és a parkok mind hozzátartoznak ahhoz az élményhez, amelyért évente rengeteg turista érkezik a magyar fővárosba.

Ősszel különösen kellemes a város zöldebb részein sétálni, és ilyenkor könnyen találkozhatunk kutyáikkal útnak induló budapestiekkel is. A Margitszigeten, a Városligetben vagy éppen a budai parkokban gyakran látni négylábú városlakókat. Ha pedig október 1-jén egy fekete kutya kerül elénk, talán érdemes egy pillanattal tovább nézni.

Nem azért, mert a fekete kutya különlegesebb lenne bármelyik másiknál.

Hanem azért, mert éppen ez a fekete kutyák világnapjának lényege: ne a szín legyen az első és egyben utolsó szempont.

A szeretet ugyanis tényleg nem színfüggő.

És ha egy fekete kutya egyszer igazán megszeret valakit, aligha fogja érdekelni, hogy a gazdája milyen színűnek látja a bundáját. Őt sokkal inkább az érdekli majd, mikor jön a következő séta, mikor kerül vacsora a táljába, és miért ült le a gazdája éppen arra a kanapéra, amelyet ő már öt perce kinézett magának.

Lehet, hogy egy fekete kutya elsőre kevésbé feltűnő. De ettől még ugyanannyi szeretet, játékosság és ragaszkodás lehet benne, mint bármelyik másik négylábúban. 🖤🐾