Ez volt a rádiózás aranykora Budapesten! Felfedjük a titkát!

A világvevők és az első magyar adótorony diadala

Az 1920-as évek közepén a rádió hallatlan újdonságnak számított. Budapesten 1925. december 1-jén indult el az első rendszeres magyar műsorszórás, és a fővárosi polgárok szorgalmasan kapcsolgatták a világvevő készülékeket. Ezek kezdetben kivételes luxuscikknek számítottak: fából, iparművészeti szempontból is értékes keretbe épített konstrukciók, melyeket a Telefonhírmondó korában csak az elit engedhetett meg magának. A kedvelt márkák között ott volt az Orion, amely 1925-ben lépett piacra rádiócsöveivel és „multi-hullámsávos” fejlesztéseivel.

1933-ban Magyarország úttörő építészeti rekordot állított fel: Lakihegyen átadták a 314 méter magas rádióadótornyot, mely sokáig Európa legmagasabb építménye volt. Ez a strukturális csoda nem csupán építészeti bravúr, de a nemzeti műsorszórás jelképévé is vált. A Magyar Philips, az Orion, majd a Telefunken 20 kW-os adótornyai révén akár az Alföld peremvidékén is tisztán hallhatták a budapesti híradásokat.

A Horthy Néprádió áttörése és a tömegek bevonása

A rádiókészülékek kezdetben drágák voltak, ezért a műsorszórás közönsége korlátozott maradt. A nagy változást 1939 hozta el: ekkor jelent meg a Horthy Néprádió. Bakelitből készült házával és magyaros motívumos formatervével a készülék ára 48 pengőre esett, amelyet 24 havi részletre lehetett törleszteni. A demokratizálódó árpolitika mögött a rádiógyárak, a Posta és az áramszolgáltatók állami támogatása húzódott meg. A konstrukció óriási népszerűségre tett szert: az első sorozat, amelyben az Orion, Philips, Telefunken és Standard is részt vett, hetek alatt elfogyott, összesen 45 000 darabot gyártottak.

A sajtó egyértelműen kijelentette: „a néprádiónak nem az a célja, hogy külföldi vételt nyújtson, hanem hogy az egész ország területén mindenki számára lehetővé tegye Budapest I. és Budapest II. vételét” (Rádióélet, 1939). Ez a törekvés lehetővé tette, hogy vidéken is naprakész információkhoz jussanak a polgárok.

Háború, újjáépítés és az új, „Rákosi” néprádió

A második világháború alatt sok rádióberendezés megsemmisült vagy jelentős károkat szenvedett. A háború utáni években eleinte csak régebbi modelleket gyártottak, de hamarosan visszatért a néphangszóró koncepciója.

1949 körül megjelent a Rákosi Néprádió, mely az Orion 115A típusú készülékre épült. Ez a rádió csupán három előre beállított frekvenciát kínált: Kossuth, Petőfi és helyi adó. Az államilag szabott ára 380 forint volt, vásárlását 12 havi részletfizetés tette lehetővé, s jutalomként is adták a beszolgáltatásban aktív dolgozóknak. Ezzel a lépéssel tovább bővült a hallgatói bázis, és a rádió már nemcsak szórakozás, de politikaformáló eszköz is lett.

A hordozható Sokol és a városi fiatalok új divatja

Az 1960-as évektől a moszkvai Sokol gyártotta a legendás táskarádiót, melynek nevetése azonnali hatást váltott ki a magyar utcákon. Kisméretű, tölthető akkumulátorral és fehér mono hallgatóval látták el, így bárki sétálás közben is élvezhette a zenét.

A Népszabadság 1969-ben arról számolt be, hogy az utcán a fiatalok kulturáltan, fülhallgatóval, másokat nem zavarva hallgatták kedvenc adásaikat. A Sokol rugalmassága ellenére gyakran recsegésre panaszkodtak, és fülhallgató-kiegészítéssel oldották meg a háttértáp ellátását. Rendszeresen a „Govorit Moszkva” adása keringett helyi dallamok helyett, hiszen a nyugati csatornákat zavarás nehezítette.

A legendás Pacsirta és a vidéki otthonok dísze

1958-ban az Orion bemutatta a Pacsirta típusú asztali rádiót, amely aranyérmet nyert a brüsszeli világkiállításon. Íves vagy ritkábban szögletes formájával, finom bakelit borításával vált otthoni dísztárggyá. A legtöbb háztartásban csipketerítő takarta, védve a készüléket a portól. 1963-ig gyártották a típust, majd a Videoton öntött magából hasonló modelleket. A budai Keravill-mintaboltokban ekkoriban mellettük népszerű volt a Badacsony, a Daxli és a Terta is.

Budapest zenei forradalma és a tévé korszaka

A sztereó sugárzás megjelenésével az 1970-es években az Orion, Telefongyár és Videoton készített kétcsatornás vevőkészülékeket. A magas ár miatt azonban a vásárlói kedv nem nőtt jelentősen. Pár évvel később már külföldi készülékek, hi-fi tornyok és CD-lejátszók jelentették a csúcstechnikát. 1999-re érkeztek meg az első digitális rádiók, de csak lassan fogadták be őket a magyar piacon.

Mire tanít minket a múlt hulláma?

Budapest rádiózása nem pusztán technikai fejlődésről szól: társadalmi kitekintést, kultúrát és divatot hozott a mindennapokba. A világvevők elit körökből indultak, majd a néprádiók révén mindennapos élménnyé váltak. A hordozható készülékekkel új szokások terjedtek, a családi nappalik pedig a Pacsirta mellett gyűltek össze. A történet üzenete, hogy a technológia megszelídítve, közérthető áron érheti el a tömegeket, és így válik valódi közösségi szolgálattá.

Budapest rádiós aranykorának ikonikus készülékei:

• Orion világvevő rádiók (1925–1930)
• Horthy Néprádió (1939–1942)
• Rákosi Néprádió (1949–1955)
• Sokol táskarádió (1960–1980)
• Pacsirta bakelit rádió (1958–1963)

Ezt is jó, ha tudod!

Mikor indult el a rendszeres rádióműsor Budapesten?

1925. december 1-jén kezdődött az első rendszeres magyar műsorszórás.

Miért volt forradalmi a Horthy Néprádió?
A gép árával és részletfizetési konstrukciójával a tömegek számára vált elérhetővé.

Hogyan változtatta meg a Sokol a rádióhallgatási szokásokat?
Fülhallgatós hordozhatóságával kulturált utcai zenei élményt tett lehetővé.