Amit nem tudtál a budapesti kerületekről

1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesítésével megszületett Budapest. Eredetileg 10 kerületre tagolódott. Azóta a város számos változáson ment keresztül, kerületeket osztottak újra, a városhatárok kitolódtak, így ma már 23 hivatalos kerületről beszélhetünk. Ezeken belül pedig több mint 200 városrész, kisebb alegység található. Kivételt jelent a Margitsziget, ami nem része egyik kerületnek sem, hanem közvetlenül a fővárosi önkormányzat fennhatósága alá tartozik.

A történelmi belváros kialakulása

A Belvárost, vagyis Pest történelmi központját, fokozatosan körülvették a belső pesti kerületek: Lipótváros (V.), Terézváros (VI.), Erzsébetváros (VII.), Józsefváros (VIII.), valamint Ferencváros (IX.). Ezek többsége a török uralom után, német telepesek közreműködésével alakult ki. Érdekesség, hogy ezek a kerületek többnyire a Habsburg uralkodók nevét viselik és a Nagykörút szakaszai (pl. Erzsébet körút) is ennek megfelelően lettek elnevezve.

Nagy-Budapest megszületése: a bővítés 1950-ben

„Nagy-Budapest” létrejöttekor Cinkota, Sashalom, Békásmegyer csatlakozását jelentette. A Rákos-patak menti települések (pl. Rákospalota) szintén ekkor váltak a főváros részévé. Bár ez a bővítés meghatározta a mai Budapest alapformáját, későbbi módosítások is történtek, például 1994-ben Soroksár Pesterzsébettől való különválásával megalakult a XXIII., egyben legfiatalabb és legkisebb kerület.

Újpest kapta a IV-es kerületi számot, Újbuda lett a XI. kerület és egyben a legnépesebb kerület. A legnagyobb területű városrész Rákosmente (XVII.). A legsűrűbben lakott az Erzsébetváros (VII.).

A történelmi városrészek nevének visszaállítása Budapesten

A szocialista rendszer alatt Budapest városrészeinek hagyományos nevei háttérbe szorultak, helyüket gyakran számozott kerületnevek vették át. Az 1950-es évektől kezdődően számos közterületet neveztek át olyan személyekről, akik a kommunista ideológia szimbólumaivá váltak, függetlenül attól, hogy volt-e közük a városhoz vagy nem. Ez a gyakorlat hozzájárult a város történelmi identitásának elhalványulásához.

Az 1990-es évek elején, Budapest vezetése felismerte a történelmi elnevezések visszaállításának fontosságát. A Fővárosi Tanács 1990. június 19-én döntött arról, hogy több közterület nevét megváltoztatják, visszaadva ezzel a városrészek eredeti, történelmi neveit.

Budapest kerületeinek nevei nem csupán földrajzi jelölések, hanem a város történelmének, kultúrájának és fejlődésének lenyomatai. Ezek az elnevezések gyakran mesélnek a múlt eseményeiről, a területek egykori funkcióiról vagy éppen a városlakók életéről.

ZUGLÓ

Zugló neve a régi magyar „szug” szóból ered, ami „sarok”, „szöglet”, „félreeső hely” jelentéssel bír. A terület egykor mocsaras, elhagyatott vidék volt. A XVIII-XIX. század fordulóján, a nyelvújítás idején a „szug” szót „zug”-ra módosították, így alakult ki a mai Zugló elnevezés. A városrész fejlődése a XIX. század végén indult meg, amikor villák épültek Herminamezőn és kialakult a Városliget környéke.

HERMINAMEZŐ és ISTVÁNMEZŐ

Zugló városrészeinek elnevezései is történelmi személyekhez köthetők. Herminamező az 1842-ben elhunyt Hermina főhercegnőről kapta a nevét, aki sétái során gyakran ellátogatott erre a területre. Istvánmező városrészét Hermina főhercegnő testvéréről, István főhercegről nevezték el.

LÁGYMÁNYOS

Lágymányos a nevét valószínűleg a terület lágy, mocsaras talajáról kapta. Egyes vélemények szerint, a név a német „Leutenant” szóból is származhat, utalva a terület egykori német lakosságára. A XIX. század közepéig a terület lakatlan volt, majd a Duna szabályozása és a Lágymányosi-öböl kialakítása után kezdődött meg a beépítése. A Műegyetem központi épülete 1909-ben készült el, ezt követően gyorsan fejlődött a városrész.

RÓZSADOMB

A Rózsadomb nevét a legenda szerint Gül Baba rózsakertjeiről kapta. A mai gazdagnegyed fejlődése az ezredforduló táján indult meg, miután a filoxéra teljesen elpusztította az itteni szőlőskerteket. A gazdák már nem is telepítették újra a szőlőt, hanem megpróbálták a gyönyörű vidéket hasznosítani. A területen egyre gyakrabban fordultak meg kirándulók, akik az egészséges levegő és a csodálatos kilátás miatt beleszerettek a Rózsadomb hangulatába, majd egyre-másra bújtak ki a földből a szebbnél szebb villák.

JÓZSEFVÁROS

Józsefváros, nevét II. József császárról kapta. A kerület Pest második legrégebbi városrésze, ami a középkori városfalakon kívül helyezkedett el. A XVIII. században kezdett benépesülni, amikor a városfalakat lebontották és a területet német telepesek lakták be. A kerület fejlődése során számos kulturális és oktatási intézmény létesült itt.

RÁKOSMENTE

Rákosmente neve a Rákos-patak közelségére utal, amely hosszú ideig meghatározta a térség földrajzi és mezőgazdasági jellegét. A „mente” utótag arra utal, hogy több település (Rákoskeresztúr, Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákoskert) egyesítésével jött létre a kerület. Ezek a települések már a középkorban is léteztek, nevüket a patakról kapták, ami a vízellátásban és a földművelésben egyaránt kulcsszerepet játszott. A Rákosmező politikai jelentőséggel is bírt a középkori országgyűlések színhelyeként.

ÚJPEST

Újpest, nevét a „új” és „Pest” szavak összetételéből kapta, utalva arra, hogy a terület Pest város új részeként jött létre. A terület fejlődése a XIX. században indult meg, amikor Károlyi Sándor gróf vallásszabadságot és jogegyenlőséget biztosított az itt élőknek, így megteremtve az önálló település alapjait. A népesség növekedésével fellendült az ipar, és a terület gyorsan fejlődött.

HEGYVIDÉK

Hegyvidék, nevét a Budai-hegység keleti nyúlványain elterülő fekvéséről kapta. A kerület 1930-ban alakult meg.

CSEPEL

Csepel, a Duna egyik legnagyobb szigetén helyezkedik el. Nevének eredetére több elmélet is létezik. Az egyik szerint a név Árpád vezér lovászától, Sepeltől származik, aki a honfoglalás idején itt telepedett le. Más nyelvészek azonban valószínűbbnek tartják, hogy a „csepely” vagy „cseplye” szóból ered, ami erdős, cserjés-bokros helyet jelent. Ez jól illik a sziget egykori természeti adottságaira. ​

ERZSÉBETVÁROS

Erzsébetváros a nevét 1882-ben kapta Erzsébet királynéról, Ferenc József feleségéről, akit a magyarok különösen kedveltek. A kerület korábban Terézváros része volt és a városegyesítés után vált önállóvá. A névadás a királyné iránti tisztelet kifejezése volt, aki gyakran tartózkodott Magyarországon és szoros kapcsolatot ápolt a magyar néppel. ​

TERÉZVÁROS

Terézváros a nevét Mária Terézia császárnőről kapta a XVIII. század végén. A terület a városfalakon kívül helyezkedett el és a császárnő uralkodása alatt kezdett benépesülni. A névadás a császárnő iránti tiszteletet tükrözi, aki számos reformot vezetett be és jelentős hatással volt Magyarország fejlődésére. ​

KŐBÁNYA

Kőbánya a nevét a területen található kőbányákról kapta, amik már a középkorban is működtek. A bányákból kitermelt mészkövet a város építéséhez használták fel. A terület ipari jelentősége a XIX. században nőtt meg, amikor sörgyárak és egyéb üzemek települtek ide, kihasználva a bányák által hagyott üregeket és a jó minőségű vizet.​

ANGYALFÖLD

Angyalföld, nevének eredete nem teljesen tisztázott. Egyes elméletek szerint a név a középkori „Angyal” család birtoklására utal, míg mások szerint a terület egykori mocsaras jellege miatt kapta a „föld” utótagot. A XIX. században a terület iparosodott és munkásnegyedként fejlődött tovább.​

PESTERZSÉBET

Pesterzsébet a nevét 1924-ben kapta Erzsébet királynéról, hasonlóan Erzsébetvároshoz. A terület korábban Erzsébetfalva néven volt ismert és a névadás célja az volt, hogy a királyné emlékét megőrizzék. A kerület a XIX. század végén és a XX. század elején gyorsan fejlődött, ipari és lakóövezetek alakultak ki.​

KISPEST

Kispest a nevét Pest városához való közelsége miatt kapta. A „kis” előtag arra utal, hogy a terület kisebb volt, mint a főváros, de annak közvetlen szomszédságában helyezkedett el. A település a XIX. század második felében kezdett fejlődni és 1950-ben csatlakozott Budapesthez.​

SOROKSÁR

Soroksár a nevét valószínűleg a szerb „sorok” szóból kapta, ami „sor” vagy „sorház” jelentéssel bír. A terület a XVIII. században szerb telepesek által benépesített faluként alakult ki. Soroksár 1950-ben csatlakozott Budapesthez, majd 1994-ben önálló kerületté vált.​

PESTSZENTLŐRINC és PESTSZENTIMRE

Pestszentlőrinc és Pestszentimre vallási és lokális utalásokat hordozó nevekkel rendelkezik. Pestszentlőrinc eredetileg egy majorság volt, amit Szent Lőrinc tiszteletére neveztek el, valószínűleg egy, a környéken épült kápolna vagy kolostor miatt. Pestszentimre hasonlóan vallásos eredetű. Itt Szent Imre, Szent István király fia áll a névadás középpontjában. A két terület önálló fejlődéstörténettel rendelkezik és csak a XX. század közepén váltak Budapest kerületeivé.

ÓBUDA

Óbuda neve „régi Budát” jelent és nem véletlenül. Az elnevezés a latin „Antiqua Buda” fordítása, ami „régi Buda” néven volt ismert a középkorban. Ez volt az eredeti római és középkori településmag a Duna nyugati oldalán, jóval azelőtt, hogy Buda vára felépült volna. Óbuda már a római korban is létezett, Aquincum néven és csak később vált szerves részévé Budapestnek. A név ma is őrzi a térség történelmi elsőbbségét.

KELENFÖLD

Kelenföld neve a középkori „Keled” személy- vagy nemzetségnévből eredhet. A „föld” utótag birtokként, földterületként utal a régióra. Egyes történészek szerint a „Kelen” név ősi magyar személynévből is származhat és már az Árpád-korban létezett ilyen nevű település. A mai városrész az iparosodás idején, a XIX–XX. század fordulóján kezdett jelentősen fejlődni, de nevének eredete mélyen gyökerezik a magyar történelemben.

Budapest kerületei saját önkormányzattal, címerrel, zászlóval és sok esetben testvérvárosokkal rendelkeznek. Olyanok, mint apró városok egy nagyvároson belül.