A Müpa kiadta a társasjátékot, ami kőkeményen bemutatja a kulisszák mögötti valóságot
Amikor egy világszínvonalú kulturális intézmény jubileumot ünnepel, a többség grandiózus gálaestekre, exkluzív kiállításokra és ünnepi koncertsorozatokra számít. A 20. születésnapját ünneplő Müpa azonban messze túllépett a várható protokollon. A Müpa 20 évforduló alkalmából ugyanis az intézmény nemcsak a múltját ünnepli, hanem a jövőbe mutató innovációval ajándékozza meg a közönségét: egy saját fejlesztésű stratégiai társasjátékkal. Az „Évad” névre keresztelt doboz nem egy egyszerű logózott ajándéktárgy vagy egy műveltségi kvíz. Ez egy kőkemény menedzsment-szimulátor, amely leveti a bársonyfüggönyt, és megmutatja mindazt a káoszt, kreativitást és kríziskezelést, ami egy évad megszervezésének láthatatlan, ám annál stresszesebb valósága.
A lépés zseniális. Egy olyan korban, amikor a kulturális intézmények világszerte azért küzdenek, hogy megszólítsák a digitális ingerekhez szokott Z-generációt és új, interaktív formában vigyék közelebb a művészetet az emberekhez, a Müpa válasza nem egy újabb applikáció, hanem egy tapintható, közösségi élményt nyújtó analóg játék. Ez a Müpa társasjáték tudatosan épít a modern társasjáték-reneszánszra, és egy eddig rétegterületnek számító műfajt, a stratégiai társasjáték kultúra világát ötvözi a magas művészettel. A játékosok nem csupán nézők többé; ők maguk válnak a Müpa igazgatóivá, programszervezőivé és válságmenedzsereivé.
A játék, ami több mint játék: Az „Évad” kulturális küldetése
Az Évad társasjáték alapvető missziója, hogy demokratizálja az intézményt. Lehetővé teszi, hogy bárki, aki valaha is elgondolkodott azon, mi kell egy világszínvonalú program összeállításához, most a saját bőrén tapasztalja meg a kihívásokat. A játékosok programszervezők bőrébe bújva döntenek arról, kiket hívnak meg fellépni a száz egyedi grafikával ellátott művészkártya közül. Ez azonban csak a kezdet. A valódi stratégia ott kezdődik, hogy miképpen teljesítik a művészek olykor extrém, olykor abszurdnak tűnő kívánságait, és hogyan kezelik a váratlanul beütő kríziseket. A Müpa közleménye szerint a játék szellemiségében tökéletesen illeszkedik az intézmény küldetéséhez: a művészet élményét minél több formában eljuttatni az emberekhez.
Ez a „tudatos lépés” egy fontos trendet lovagol meg: a „gamifikációt”, azaz a játékosítás erejét a komoly szektorokban. Amíg egy múzeum egy kvízzel próbálja lekötni a látogatót, a Müpa egy teljes gazdasági és logisztikai szimulációt ad a kezünkbe. A játékosoknak nemcsak a művészeti értékre, hanem a költségvetésre, a marketingre és a közönségigényekre is figyelniük kell. Döntéseket kell hozniuk: leszerződtetnek egy drága, de garantáltan teltházas világsztárt, vagy teret adnak egy feltörekvő, kockázatosabb, de művészileg izgalmasabb produkciónak? A játék így válik a kulturális menedzsment egyfajta intenzív gyorstalpalójává, amely messze túlmutat a puszta szórakozáson, és valódi betekintést enged a komplex döntési mechanizmusokba.
Liftbe szorult művészek és dőlésszög-mánia: A valóság ihlette rémálmok
A játék igazi ereje – és újságírói szemmel a legizgalmasabb aspektusa – a kihíváskártyákban rejlik. A Müpa nem félt görbe tükröt tartani, és a való életből vett, olykor egészen szürreális problémákat beépíteni a játékmenetbe. Ezek a kártyák gondoskodnak arról, hogy egyetlen „évad” se legyen unalmas, és a leggondosabban felépített stratégia is másodpercek alatt omolhasson össze. A sajtóanyagból kiemelt példák önmagukért beszélnek, és tökéletesen illusztrálják azt a fajta stresszt, amivel egy szervezőnek nap mint nap meg kell küzdenie. Ott van például a „liftbe beragadó művész kálváriája”. Képzeljük el a helyzetet: percek múlva kezdődne a koncert, a teltházas Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem zsong, a világsztár pedig két emelet között rekedt. A játékosnak döntenie kell: hívja a tűzoltókat és kockáztatja a pánikot, megpróbálja megnyugtatni a közönséget, vagy alternatív megoldást keres?
Egy másik gyöngyszem a „fanatikus aláírásgyűjtők rohama”. Ez nem csupán egy apró kellemetlenség, hanem komoly biztonsági és PR-kockázat. Hogyan kezeli a játékos a művész védelmét anélkül, hogy elidegenítené a rajongókat? Vagy vegyük a „színpad dőlésszögének akkurátus ellenőrzését”. Ez a példa briliánsan mutatja be a művészi perfekcionizmus és a technikai stábbal szembeni elvárások néha már-már komikus, mégis véresen komoly szintjét. A játékosnak erőforrásokat kell átcsoportosítania, hogy egy technikus egy speciális mérőeszközzel ellenőrizze a színpadot, miközben lehet, hogy egy másik helyszínen épp a világítás omlik össze. Ezek a valóságból merített kihívások teszik az „Évad”-ot egyedülállóan autentikus élménnyé, amely garantálja az izgalmakat és a fekete humort.
Két nehézségi szint: A kulturális menedzsment belépő és virtuóz fokozata
A Müpa társasjáték fejlesztői bölcsen ismerték fel, hogy a célközönségük rendkívül sokszínű. Míg a Müpa törzsközönsége a kultúrára fogékony, nem biztos, hogy mindannyian tapasztalt stratégiai játékosok. Éppen ezért a játék két különböző nehézségi szintet kínál: a „klasszikust” és a „virtuózt”. Ez a kettősség teszi lehetővé, hogy a játék egyaránt élvezetes legyen egy családi vasárnap délután és egy elkötelezett „gamer” baráti társaság hétvégi maratonján is. A „klasszikus” mód feltehetően a programszervezés örömére, a nagy nevek megszerzésére és a látványos produkciók létrehozására fókuszál, kevesebb bürokratikus akadállyal.
Az igazi mélység azonban a „virtuóz” szinten mutatkozik meg. Itt már valószínűleg komplexebb gazdálkodási rendszerrel, szigorúbb költségvetéssel, kíméletlenebb kihíváskártyákkal és több egymásra épülő döntési lánccal találkozunk. A száz egyedi fellépőkártya és a számtalan döntési helyzet garantálja a magas újrajátszhatóságot; nem lesz két egyforma évad.
A Müpa 20 évforduló tiszteletére kiadott Évad társasjáték így nem csupán egy merész kísérlet, hanem egy kiforrott, átgondolt termék, amely hidat épít a magas kultúra és a modern játékipar között. Egyértelműen jelzi, hogy a Müpa nem csupán őrzi a művészetet, hanem aktívan keresi az új utakat annak átadására – még akkor is, ha ez az út egy dobókockán és egy pakli kihíváskártyán keresztül vezet.