165 éves a Dohány utcai zsinagóga

A budapesti Dohány utcai zsinagóga a magyarországi zsidó vallási élet igazi gyöngyszeme 165. születésnapját ünnepelte!

Hihetetlen, ugye? Ezt az építészeti remekművet az osztrák Ludwig Förster és a magyar Frigyes Feszl tervezte, és 1859. szeptember 6-án avatták fel. Ez nem csak egy sima zsinagóga – ez Európa legnagyobb zsinagógája és egy fontos turisztikai látványosság Budapesten.

Építésének története rendkívül érdekes. A pesti zsidó közösség gyorsan növekedett, és már az 1840-es években saját zsinagógát szerettek volna építeni. Egy ideig tartott, mire megszerezték a telket, de amint ez megvolt, kiírtak egy tervezési versenyt. Az akkori legnevesebb építészek, többek között Hild József és Frigyes Feszl is részt vettek, de végül Ludwig Förster terveit fogadták el.

Az építési munkálatokat három fő részre osztották: kőművesmunka, vas szerkezet és különféle szakipari és dekorációs munkák. Különböző okok miatt a kőműves és a vas szerkezeti munkálatok nem haladtak a kívánt ütemben, így a templomot nem 1855 végére fedték be, ahogy tervezték, hanem egy évvel később, 1856 őszén.

1857 őszén konfliktus alakult ki Ludwig Förster és a pesti zsidó közösség között. Förster azt állította, hogy sokkal több tervezési munkát kellett végeznie, mint amiről megállapodtak, részben mert a megbízó sokkal gazdagabb kivitelt követelt, mint amit szerződtek, és részben a jelentős késések és a templomépítő bizottság időigényes, bonyolult menedzselése miatt. A közösség kitartott, és bár Förster nem lépett vissza, a megbízó 1857. november 15-i levélben szüntette meg további közreműködését.

Ekkor lépett be Frigyes Feszl. Újratervezte a szentélyt, teljesen új formát adva neki, majd alakította a szentélyt és tervezte annak berendezéseit. A szentély berendezéseit, a mizrah emelvény vasrácsától a két hatalmas, 12 ágú gyertyatartóig és a szerényebb gyertyatartókig, mind Feszl tervezte. Művészeti szempontból a legjelentősebb darab az Ignác Putschin S. által adományozott kántor szószéke (szulchán), amely egy gombnyomásra szószékké alakítható át, Feszl által kitalált ügyes szerkezet segítségével. Végül a templom teljes festése is Feszl tervei szerint történt.

Stílusában a Dohány utcai zsinagóga két irányzatba illeszkedik: az európai, különösen Közép-Európában népszerű romantikus építészet félköríves, néha enyhén orientális változatába, valamint az évszázad közepétől kezdődő erősen orientális, historicizáló zsinagóga-építészetbe.

Ezen építészeti jellemzők mellett a templomnak átfogó szellemi és kulturális jelentősége van, alapvető szerepet játszik az emancipációs folyamatban és a modernizáló kultuszban. A magyarországi akkor legjelentősebb zsidó közösség által épített, jelentős városképi jelenléttel bíró, építészeti szempontból kiemelkedő nagy templom az emancipációs folyamat első nagy megnyilvánulása volt egy épületben, még 1867 előtt, amikor az emancipációt törvényileg biztosították.

Ez tükrözi a zsidók erős törekvéseit e téren, valamint az általános felfogás lassú átalakulását, amely lehetővé tette ezt. A másik aspektus, a modernizáló, neológ kultusz törekvése és a Dohány utcai Templom ebben betöltött országos modell szerepe szintén kapcsolódik a zsidók emancipációs és integrációs erőfeszítéseihez.

Így, miközben ünnepeljük e csodálatos zsinagóga 165. évfordulóját, ne csak építészeti szépségét értékeljük, hanem mély szellemi és kulturális jelentőségét is. Boldog születésnapot, Dohány utcai zsinagóga!