Emlékezzünk október 23-án az 1956-os forradalom hőseire!

1956. október 23-ra emlékezve ünnepel Budapest és egész Magyarország. Keserédes ünnep ez, mert az emlékezés a fájdalmas sebeket is felszakítja. Az 1956-os forradalom a magyar történelem egyik legfontosabb eseménye, ami nemcsak a nép akaratát tükrözi, hanem a szabadság és függetlenség iránti vágyát is. Október 23-án fejet hajtunk köszönetként és hálaként azok előtt, akik életüket nem sajnálták feláldozni hazánk szabadságáért.

2024.október 23. – programok Budapesten

Az emlékezések arra szolgálnak, hogy mindenki leróhassa a tiszteletét, háláját, köszönetét az áldozatok előtt és megőrizzék azokat az értékeket, amikért harcoltak: a szabadságot, a függetlenséget és a demokráciát.

Október 23-án, a Kossuth Lajos téren ünnepélyes zászlófelvonás lesz reggel 9 órakor.

Kiállítások sora várja a látogatókat az Országházban és a Terror Háza Múzeumban.

Fényfestés, gyertyagyújtás, protokollmentes megemlékezés a 301-es parcellánál.

Budapest mellett, vidéken is tartanak megemlékezéseket, hiszen a harcok nem csupán a fővárost érintették, hanem az egész országot.

Közlekedés Budapesten október 23-án

Forgalomkorlátozásokra és lezárásokra kell számítani Budapest több pontján is. Nem csupán az autósokat érintik ezek a korlátozások és lezárások, hanem a tömegközlekedést is.

Mindenképpen érdeklődni kell, hogy milyen változások lesznek a tömegközlekedésben, mert van, ahol teljes lezárás történik.

Egy kis történelmi háttér

1956-ban egész Magyarország már régóta szenvedett a szovjet megszállás miatti elnyomástól. Egyre nehezebben tolerálta a nép a megélhetésért való küszködést és ezt a fiatalok még inkább érezték. Budapesten, a Műszaki Egyetem hallgatói 16 pontban foglalták össze a kéréseiket. 1956. október 23-án, délután 3 órakor kezdtek gyülekezni a Petőfi szobornál. Egyrészt azért, hogy szolidaritásukat fejezzék ki a lengyel nép felkelése mellett, másrészt azért, hogy hangot adjanak a követeléseiknek.

Egyre több egyetem csatlakozott hozzájuk és később már azok a dolgozók is beálltak, akik épp hazafelé tartottak a munkahelyükről. A követelések között szerepelt többek között, a teljesség igénye nélkül, a jobb megélhetés, a szovjet csapatok kivonása Magyarországról, új kormány létrehozása Nagy Imre vezetésével, teljes vélemény- és szólásszabadság, szabad rádió.

A Rákosi-ellenes skandálások egyre hangosabbak lettek. Megjelentek azok a lobogók, amiknek a közepéről ki lett vágva a Rákosi-címer. Ez a lyukas zászló lett 1956 jelképe.

A Magyar Rádió székháza előtt a tömeg egyre duzzadt és azt kérték, hogy a követeléseik hangozzon el a rádióban. Ez nem történt meg, helyette Gerő Ernő belügyminiszter beszédét adták le, amiben megtorlással fenyegette a jelenlévőket.

Békés felvonulásnak indult, fegyveres harcokba fordult a felkelés

A nép egyre dühösebb lett és este 9 órakor a rádiót védő ÁVH-sok a tömegbe lőttek. A felkelők közül sokan jutottak fegyverekhez és egy nagyon véres harc vette kezdetét. 23-án éjjel és 24-én több szovjet csapat közeledett Budapesthez.

„Pesti Srácok”

Budapest utcáin fegyveres csoportok alakultak a „Pesti Srácok”, akikhez lassan honvédek és katonatisztek is csatlakoztak. A legnagyobb fegyverük a helyismeretük volt és a Molotov-koktél. Elszántságból jelesre vizsgáztak, hiszen a  világ egyik legerősebb hadseregével szálltak szembe. A felkelők egy csoportja elindult a Városliget irányába, ahol a Sztálin-szobrot ledöntöttek, ami a gyűlölt szovjet elnyomás szimbóluma volt.

Akinek az útja a Corvin mozi mellett visz el, az álljon meg egy pillanatra, a Győrfi Lajos által készített „56-os Pesti srác” emlékmű előtt és halkan köszönje meg az áldozatot, amit népünk szabadságáért vívtak a forradalom hősei!

Véres szovjet megtorlás

1956 november 4-én megindultak a támadások Budapest ellen. Súlyos emberi áldozatok árán letartóztatták és kivégezték a forradalom vezetőit, közöttük Nagy Imrét is.

A forradalom leverése után kegyetlen megtorlás vette kezdetét, ahol a rendszer ellenségeit börtönbe zárták és több száz embert kivégeztek, míg további százezrek menekültek el az országból. Az 1956-os eseményeket a kommunista vezetés hosszú időn keresztül csak ellenforradalomként emlegette, ami évtizedekig elnyomta a történelmi igazságot és a hősök emlékét.

A forradalom nemzeti üggyé vált

A forradalom vezetésében Nagy Imre jelentős szerepet játszott, aki nemcsak a tüntetők szimpátiáját nyerte el, hanem új kormányt is alakított. Hiszen a politikai élet megmozdult, új pártok és mozgalmak kezdtek alakulni, ezzel előkészítve az utat a demokratikus átmenet előtt.

Szomorú tények, adatok

Rengeteg áldozatot követeltek az 1956-os események. A Központi Statisztikai Hivatal 1957. januári jelentése szerint, 2045 halott volt Budapesten és 16 700 sebesült. Megközelítőleg 200 ezer ember volt kénytelen elhagyni a hazáját, a megtorlástól való félelem miatt. Vidéken is sok halott és még több sebesült volt, akikről szintén nem szabad megfeledkezni.

További áldozatokat követelt a forradalom, hiszen a leverése után 300-nál is több személyt végeztek ki, közöttük Nagy Imre miniszterelnököt, Maléter Pál honvédelmi minisztert. További ezreket zártak börtönbe és ítéltek internálásra.

1989-ig tilos volt a forradalomról beszélni, ha mégis szóba került, mint ellenforradalom lehetett említeni. A külföldre menekült személyek, családok életben tartották az 1956-os események emlékezetét.

1991-ben, a forradalom kezdetének napját, mint nemzeti ünnepet jelentették ki, 2012-ben pedig ezt az Alaptörvény is megerősítette.

Külföldi tisztelgés az 1956-os hősök előtt

1966-ban Pier Francesco Pingitore megírta azt az indulót, amit már mindenki legalább egyszer hallott. Dimitri Gribanovski  megzenésítette és Pino Caruso előadta. Ez nem más, mint az „Avanti ragazzi di Buda” című dal. Azóta ez a dal a forradalom és a szabadság jelképe lett Magyarországon, de még a jobboldali olaszok körében is.

Avanti ragazzi di Buda
Avanti ragazzi di Pest
Studenti, braccianti, operai,
Il sole non sorge più ad Est.

Előre budai srácok,
Előre pesti fiúk
Diákok, munkások, polgárok
Felvirradt a nap végre rátok

Orbán Viktor miniszterelnök nagyon szépen megfogalmazta köszönetét a szöveg szerzőjének:

„Mi ötven évig éltünk kommunista elnyomás alatt, miközben önök szabadok voltak. De önök, olaszok írták a legszebb dalt az 1956-os forradalomról.”