Budapest: Korszerű látványvilág és koronázási palást a Magyar Nemzeti Múzeumban

A 2026-os esztendő egyik legjobban várt kulturális szenzációja kétségkívül a Magyar Nemzeti Múzeum szívében készülődik. Több mint négy évtized után ugyanis radikális megújuláson esik át nemzeti identitásunk egyik legfontosabb, szakrális jelentőséggel bíró ereklyéjének otthona. A koronázási palást terme nem csupán egy „ráncfelvarrást” kap, hanem egy teljesen új, 21. századi koncepció mentén születik újjá, amely egyszerre szolgálja a műtárgyvédelmet és a látogatói élmény maximalizálását. A nagyszabású átalakítás részleteibe a múzeum vezetése engedett bepillantást, feltárva a kulisszatitkokat a június végi, Múzeumok Éjszakájára tervezett nyitás előtt.

Évtizedes adósságot törleszt a Nemzeti Múzeum

A magyar kultúrtörténet talán legérzékenyebb és legértékesebb textíliája, az 1031-ben készült koronázási palást hosszú ideje ugyanabban a környezetben fogadta a látogatókat. A szakemberek és a közönség egyaránt érezték már, hogy az eddigi kiállítási mód felett eljárt az idő, ráadásul a műtárgyvédelmi technológia is hatalmasat fejlődött az elmúlt negyven évben. L. Simon László, a projektvezető rámutatott arra az anomáliára is, hogy a jelenlegi elrendezésben ez a páratlan kincs nem kapta meg az őt megillető központi szerepet a térben. A mostani beruházás egyik legfontosabb célja éppen az, hogy a palást végre a figyelem abszolút centrumába kerüljön.

A több mint 800 millió forintos keretösszegből gazdálkodó projekt azonban nem áll meg a palást termének falainál. A múzeum egy komplexebb felújítási hullám közepén tart, amely érinti a Seuso-kincsek bemutatóterét, a Széchényi-termet és a Látványraktárat is. Ezek a terek tavaszig zárva tartanak, hogy a háttérben zajló munka zavartalan lehessen. A források egy részét olyan kevésbé látványos, de annál kritikusabb fejlesztésekre fordítják, mint az éremtár raktárának klimatizálása, vagy az épület gépészeti és biztonsági rendszereinek modernizálása. A csaknem kétszáz éves, klasszicista épület esetében ezek a beavatkozások elengedhetetlenek ahhoz, hogy a felbecsülhetetlen értékű gyűjtemény biztonságban legyen a következő évszázadokban is.

A látványtervekért a Narmer Építészeti Stúdió felel, akiknek feladata a patinás környezet és a modern technológia harmóniájának megteremtése volt. A koncepció szerint a palást terme „megtisztul”: minden más műtárgy kikerül innen, hogy semmi se vonhassa el a figyelmet a főszereplőről. Ez a minimalista, mégis drámai megközelítés teszi majd lehetővé, hogy a látogatók valóban átélhessék a találkozást az ezeréves történelemmel. Az építészeti kivitelezés várhatóan nettó 300 millió forint alatti összeget emészt fel, de a végeredmény minden bizonnyal kárpótolja majd a várakozókat.

Olasz csúcstechnológia és „menekítő láda” a biztonságért

A felújítás legköltségesebb és legizgalmasabb eleme kétségkívül az a speciális vitrin, amely a palást új lakhelyéül szolgál majd. A mintegy 140 millió forint értékű berendezést egy erre szakosodott olasz cég készíti, amely világszínvonalú garanciát jelent a minőségre. Ez a vitrin nem csupán egy üvegdoboz, hanem egy önálló, zárt ökoszisztéma, amely a legmodernebb technikával védi a szövetet a külvilág káros hatásaitól. A törhetetlen üvegezés alapkövetelmény, de a rendszer ennél sokkal többet tud: a klimatizálást például a Seuso-kiállításnál már bizonyított technológiával oldják meg, amihez még az épület födémét is át kell fúrni két helyen.

A biztonsági protokollok tervezésekor a legrosszabb forgatókönyvekre is felkészültek a szakemberek. A projekt egyik legkülönlegesebb eleme egy úgynevezett „menekítő láda” elkészítése. Ez a speciális tárolóeszköz arra szolgál, hogy természeti katasztrófa, tűzeset vagy más vészhelyzet esetén a palástot azonnal, sérülésmentesen ki lehessen menekíteni az épületből. Tekintve a műtárgy kalandos és hányattatott sorsát, ez az elővigyázatosság korántsem tűnik túlzásnak, sokkal inkább a felelős őrzés bizonyítéka.

A műtárgyvédelem szempontjai ma már felülírják a korlátlan láthatóság igényét. A palást anyaga – a rozettamintás bizánci selyem és az aranyszállal hímzett díszítés – rendkívül érzékeny a fényre, a hőingadozásra és a páratartalomra. Zsigmond Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ elnök-vezérigazgatója nem véletlenül nevezte csodának, hogy a textília ezer év után is ilyen állapotban maradt fenn. A jövő generációi iránti felelősség diktálja azokat a szigorú feltételeket, amelyek az új kiállítótér működését meghatározzák majd.

Tizenhárom perc varázslat: exkluzív élmény a látogatóknak

A megújuló kiállítás látogatói koncepciója szakít a hagyományos múzeumi séták ritmusával. A tervek szerint a palást megtekintése egy szigorúan koreografált, 13 perces program keretében történik majd. Óránként csupán négy turnus léphet be a szentélybe, ami exkluzivitást kölcsönöz az élménynek, ugyanakkor garantálja a műtárgy védelmét is. A korszerű látványvilág nem öncélú show-elem, hanem a történetmesélés eszköze: a palást maga ugyanis csak néhány percig lesz teljes pompájában látható, hogy a káros fényhatásoktól óvják.

A fennmaradó időben egy különleges, körkörös vetítés varázsolja el a nézőket, amely kontextusba helyezi az ereklyét. Ez a multimédiás megoldás lehetővé teszi, hogy a látogatók a szabad szemmel alig látható részleteket, a hímzések finomságát és a történelmi hátteret is megismerjék anélkül, hogy a műtárgyat folyamatos terhelésnek tennék ki. A fények, a hangok és a vizuális narratíva együttesen teremtik meg azt a szakrális atmoszférát, amely méltó Szent István és Gizella királyné örökségéhez.

Ez a fajta „időzített” látogatás újfajta tudatosságot igényel majd a közönségtől is, hiszen a bejutás vélhetően regisztrációhoz vagy időpontfoglaláshoz lesz kötve a nagy érdeklődés miatt. A múzeum célja, hogy a mennyiség helyett a minőségre helyezze a hangsúlyt: inkább lássák kevesebben egy nap, de ők olyan mély és emlékezetes élményt kapjanak, amely egy életre elkíséri őket. A technológia itt nem elválasztja, hanem közelebb hozza a múltat a jelen emberéhez.

A beruházás főbb elemei:

• Olasz speciális vitrin: 140 millió forint értékű, törhetetlen és klimatizált tároló.
• Építészeti átalakítás: A tér megtisztítása, födémfúrás a gépészetnek, centrális elrendezés.
• Multimédiás rendszer: Körkörös vetítés és hangtechnika a 13 perces programhoz.
• Biztonsági fejlesztések: Menekítő láda katasztrófahelyzetekre.
• Kapcsolódó felújítások: Éremtár, Seuso-terem és gépészeti modernizáció.

Egy évezred viharai után a nyugalom szigete

A koronázási palást története önmagában is felér egy kalandregénnyel, így a mostani, békés felújítás szinte idilli fejezetnek tűnik a hányattatott sorsú textília életében. A legenda és a történészek szerint Gizella királyné saját kezű hímzését is őrző, 1031-ben készült miseruha (amelyből később palást lett) túlélte a magyar történelem minden tragédiáját. A rajta szereplő ábrázolások – Krisztus, Szűz Mária, az apostolok, valamint a királyi család tagjai – nemcsak vallási, hanem kordokumentum-értékkel is bírnak.

A palástot a történelem viharai során többször is menekíteni kellett. 1849-ben, a szabadságharc végóráiban elásták egy ládában, hogy ne kerüljön osztrák kézre. A második világháború végén, 1945-ben Nyugatra menekítették, majd évtizedekig az Egyesült Államokban őrizték a Szent Koronával együtt. Csak 1978-ban térhetett haza, hogy elfoglalja helyét a Magyar Nemzeti Múzeumban. Ez a kalandos múlt indokolja azt a megkülönböztetett figyelmet és biztonsági készültséget, amely most a felújítást övezi.

A 2026. június végi átadás nemcsak a múzeum, hanem az egész ország ünnepe lesz. A Múzeumok Éjszakáján a látogatók végre úgy találkozhatnak ezzel a páratlan kinccsel, ahogy azt az alkotók és az őrzők mindig is szerették volna: méltóságban, biztonságban és a modern kor technológiájának fényeiben fürdőzve. Az új kiállítótér üzenete egyértelmű: a múlt tisztelete és a jövő technológiája nem ellenségei, hanem szövetségesei egymásnak a nemzeti emlékezet megőrzésében.