Párizsi szalonok varázsa a Duna partján: Egy ifjú francia tenor hódítja meg Budapestet

A január sokak számára a csendes visszavonulás, a téli szürkeség időszaka, ám a budapesti komolyzenei életben ez a hónap a pezsgésről és az újdonságok felfedezéséről szól. Miután a Concerto Budapest sikeresen zárta nagyszabású, háromnapos fesztiválját, a Hegedű Ünnepét, nem pihen meg a babérjain.

Az évkezdő hónap utolsó vasárnapján, 2026. január 25-én egy olyan zenei csemegével koronázzák meg a telet, amely a 19. századi Párizs eleganciáját és szenvedélyét hozza el a magyar főváros szívébe. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem színpadára egy üstökösként emelkedő csillag, Julien Henric lép, hogy Vashegyi György vezényletével kalauzolja el a közönséget a francia romantika olykor ismert, máskor méltatlanul elfeledett tájaira.

A hang, amelyre egész Európa felkapta a fejét

A nemzetközi operaéletben időről időre feltűnnek olyan tehetségek, akik nem csupán technikai tudásukkal, hanem egyedi kisugárzásukkal és hangszínükkel is azonnal rabul ejtik a hallgatóságot. A lyoni születésű Julien Henric pontosan ilyen művész. A kritikusok nem fukarkodnak a dicsérő jelzőkkel, amikor a fiatal tenor teljesítményét értékelik: „csodálatos felfedezésként” emlegetik, akinek éneklését „férfias magabiztosság” és „élénk előadásmód” jellemzi.

Henric karrierje az elmúlt években meredek ívben ívelt felfelé. Két évadon keresztül a Genfi Nagyszínház fiatal együttesének tagjaként csiszolta tudását, mára pedig Európa legjelentősebb kulturális központjainak visszajáró vendége. Aix-en-Provence, Barcelona, Salzburg és Párizs operaszínpadai után most Budapesten is bizonyíthat. A szakma egyik legnagyobb elismerése, hogy hangszínét a kritikusok gyakran egy „fiatal szerelmeshez” hasonlítják, ami a francia romantikus repertoár esetében talán a legnagyobb dicséret. Finom, árnyalt frazeálása és a magas hangoknál is megőrzött könnyedsége teszi őt ideális tolmácsolójává azoknak az érzelmeknek, amelyek a 19. századi francia operákat áthatják.

Amikor a karmester régész és varázsló is egyben

Az est különlegességét nemcsak a szólista személye, hanem a karmesteri pálca mögött álló Vashegyi György elhivatottsága is garantálja. A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas dirigens neve mára összeforrott a zenei ritkaságok felkutatásával és a stílushű előadásmóddal. Vashegyi nem elégszik meg a „kötelező körökkel”; missziójának tekinti, hogy a magyar közönség elé tárja a zeneirodalom rejtett kincseit.

A Concerto Budapest és Vashegyi György együttműködése már korábban is bizonyította, hogy a francia repertoár értő kezekben van náluk. Emlékezetes pillanat volt, amikor tavaly a kivételes tehetségű francia mezzoszoprán, Aude Extrémo lépett fel velük a Zeneakadémián. A mostani koncert ennek a gyümölcsöző művészi párbeszédnek a folytatása. Vashegyi György hitvallása szerint a francia opera jelentősége megkérdőjelezhetetlen az európai kultúrában; nem véletlen, hogy a 19. században számos külföldi zeneszerző zarándokolt Párizsba, hogy ott szívja magába a műfaj esszenciáját, majd onnan térjen haza ünnepelt operaszerzőként.

Túl a Carmenen: Elfeledett kincsek nyomában

A magyar koncerttermekben a francia operairodalom gyakran csupán néhány, unásig ismételt slágerműre korlátozódik. A Carmen, a Faust vagy a Hoffmann meséi vitathatatlan remekművek, de csupán a jéghegy csúcsát jelentik. A Concerto Budapest januári áriaestjének egyik legizgalmasabb vállalása éppen az, hogy kitágítja ezt a horizontot. A műsor összeállítása egyfajta zenei időutazás, amelyben a jól ismert dallamok mellett olyan szerzők művei is felcsendülnek, akiknek neve talán csak a legvájtfülűbb operarajongók számára cseng ismerősen.

A repertoár sokszínűségét jól mutatja, hogy a „nagy öregek” – mint Bizet, Gounod, Berlioz, Massenet vagy Offenbach – mellett helyet kapnak azok a komponisták is, akik a maguk korában ünnepelt sztárok voltak, ám az utókor emlékezete méltatlanul mostohán bánt velük:

• Mel Bonis: A női zeneszerzők egyik kiemelkedő alakja, akinek művei finom érzékenységről tanúskodnak.
• Benjamin Godard: A romantikus dallamalkotás mestere, akinek operái tele vannak lírai szépséggel.
• Victorin de Joncières: A drámai feszültségteremtés kiváló ismerője.
• Louis Clapisson: Az opéra comique zsánerének rendkívül termékeny és népszerű szerzője.
• Marguerite Olagnier: A keleti egzotikum iránt különösen fogékony zeneszerzőnő, akinek művei különleges színfoltot jelentenek.

Ez a válogatás nem csupán egy koncertprogram, hanem egy gondosan összeállított zenei tabló, amely bemutatja a 19. századi francia opera gazdagságát, a könnyed vígoperáktól a mély érzelmeket megmozgató lírai tragédiákig.

Egy este, amely visszarepít a 19. századi Párizsba

Amikor január 25-én este felgördül a képzeletbeli függöny a Müpában, a közönség nem csupán egy hangversenyt hallhat, hanem részese lehet egy kulturális felfedezőútnak. A francia romantika zenéje híres arról, hogy képes közvetlenül a szívhez szólni: a dallamok áradása, a hangszerelés színei és az énekhang virtuozitása olyan atmoszférát teremt, amelyben a hallgató könnyen a párizsi Nagyopera bársonyszékeiben érezheti magát.

A Concerto Budapest zenészei, akik híresek rugalmasságukról és stílusérzékükről, Vashegyi György irányításával biztos alapot nyújtanak Julien Henric szárnyalásához. A zenekar és az énekes közötti kémia, a közös zenei nyelv megtalálása az, ami egy ilyen estét felejthetetlenné tesz. Nem csupán áriák egymásutánjáról van szó, hanem drámai szituációk, emberi sorsok és érzelmi viharok megjelenítéséről, amelyekhez a francia nyelv zeneisége adja meg az alaphangot.

Azok számára, akik szeretik a felfedezés izgalmát, és nem elégszenek meg a megszokottal, ez a koncert kihagyhatatlan eseménynek ígérkezik. A téli esték sötétségét kevés dolog tudja jobban elűzni, mint a francia romantika fénye, különösen, ha azt egy olyan ígéretes tehetség tolmácsolja, mint Julien Henric. A Müpa falai között január végén újra bebizonyosodik: a zene nem ismer határokat, és a múlt elfeledett kincsei ma is ugyanolyan fényesen ragyognak, mint keletkezésük pillanatában.