Budapesten megkezdődött a nyilas vezetők pere

Ezen a napon. 1946. február 5. és március 1. között a budapesti Zeneakadémia falai között zajlott le a magyar történelem egyik legjelentősebb népbírósági pere, amelyben Szálasi Ferencet, a Nyilaskeresztes Párt vezetőjét és egykori nemzetvezetőt, valamint hat társát – Beregfy Károlyt, Csia Sándort, Gera Józsefet, Kemény Gábort, Szöllősi Jenőt és Vajna Gábort – állították bíróság elé háborús bűnök és hűtlenség vádjával.

A vádlottak és a vádak

A per középpontjában Szálasi Ferenc állt, aki 1944 októberében, a német megszállás idején került hatalomra Magyarországon, és vezette az országot a háború utolsó, legpusztítóbb hónapjaiban.

Társai közül Beregfy Károly a honvédelmi miniszteri posztot töltötte be, míg Gera József a párt ideológusaként tevékenykedett. A vádak között szerepelt a hatalom erőszakos megszerzése, a háborúba való egyre mélyebb belesodródás elősegítése, a fegyverszünet megakadályozása, valamint emberek törvénytelen megkínzása és kivégzése.

A per lefolyása és a védelem stratégiája

A tárgyalásokat a fűtetlen Zeneakadémián tartották, ahol hatalmas érdeklődés övezte az eseményeket. A népügyész vádbeszédében részletesen ismertette a vádlottak bűneit, hangsúlyozva, hogy a nyilas vezetők felelősek az ország háborúba sodródásáért és a magyar nép szenvedéseiért. A védelem részéről Szálasi Ferenc és társai különböző stratégiákat alkalmaztak:

• Szálasi Ferenc: A per során is kitartott saját ideológiája mellett, és nem ismerte el bűnösségét. Négyórás beszédében próbálta igazolni tetteit és politikáját.
• Beregfy Károly: A katonai parancsteljesítésre hivatkozott, azt állítva, hogy csak a felettesei utasításait követte.
• Kemény Gábor: A vádlottak közül egyedüliként tanúsított némi megbánást, elismerve, hogy hibázott bizonyos döntéseiben.

A per emlékezete és megítélése napjainkban

Napjainkban a nyilas vezetők pere a magyar történelem egyik sötét fejezeteként él az emlékezetben. A történészek és a közvélemény egyaránt fontosnak tartják, hogy emlékezzünk ezekre az eseményekre, és tanuljunk belőlük, hogy hasonló tragédiák ne ismétlődhessenek meg. A per és az azt követő ítéletek ma is viták tárgyát képezik, különösen a népbírósági döntés.

A vádlottakat a bíróság bűnösnek találta és kötél általi halálra ítélte őket. Az ítélet kihirdetésekor sem Szálasi, sem társai nem mutattak különösebb megbánást. Szálasi továbbra is hangoztatta, hogy tettei a nemzet érdekeit szolgálták, míg Beregfy és Gera sorsukba beletörődve fogadták a döntést.

A halálos ítéleteket 1946. március 12-én kezdték végrehajtani a budapesti Markó utcai börtön udvarán. Elsőként Szálasi Ferencet, Beregfy Károlyt, Vajna Gábort és Gera Józsefet akasztották fel, majd néhány nappal később a többieket is kivégezték. A kivégzések zárt körben zajlottak, de a közvélemény nagy érdeklődéssel követte az eseményeket, hiszen a magyar társadalom jelentős része bosszút és igazságtételt várt az elmúlt évek szenvedései után.

A per jelentősége és történelmi kontextusa

A nyilas vezetők pere nem csupán jogi eljárás volt, hanem egy szimbolikus megtorlás is a második világháború során elkövetett bűnökért. Magyarország a háborút követően egy új politikai berendezkedés felé haladt, és az ország új vezetése számára kulcsfontosságú volt, hogy felelősségre vonják a nyilas rendszert és annak vezetőit.

A háborús bűnösök elítélése nemzetközi kötelezettség is volt. A szövetséges hatalmak – különösen a Szovjetunió – egyértelműen elvárták, hogy Magyarország megtisztítsa politikai rendszerét azoktól, akik felelősek voltak az ország háborúba sodrásáért és a népirtásért.

A népbíróság által felállított vádlotti listák öt kategóriába sorolták a felelősöket:

1. Az ország háborúba sodrói – politikai és katonai vezetők, akik felelősek voltak Magyarország hadba lépéséért.
2. A nyilas mozgalom támogatói – akik segítették a nyilas hatalomátvételt és a háborús részvétel elmélyítését.
3. Hazaárulók – akik együttműködtek az ellenséges hatalmakkal.
4. Nyilas ideológusok – akik eszmeileg alapozták meg a nyilas uralmat.
5. Kegyetlenkedő tisztek – akik közvetlenül részt vettek a megszállt területeken elkövetett atrocitásokban.

A népbíróságok 1945-1949 között több ezer vádlottat állítottak bíróság elé, közülük sokan halálos ítéletet kaptak, míg másokat hosszú börtönbüntetéssel sújtottak.