Budapesten a villamos egykor gyilkos eszközzé vált
Miért imádta és rettegte egyszerre Budapest a villamost?
Alig néhány évtizeddel azután, hogy az első villamos megjelent Budapesten, a város utcáinak képe gyökeresen megváltozott. A lóvontatású kocsikat felváltotta a technikai újdonságnak számító elektromos hajtás, amely 1896-tól kezdve soha nem látott sebességgel hódította meg a fővárost. Budapest a világon elsőként alkalmazta ezt az innovatív közlekedési módot belvárosi útvonalain, és gyorsan népszerűvé is vált – ám az új közlekedési eszköz hamarosan megmutatta veszélyes arcát is.
A villamosközlekedés elterjedése azonban korántsem volt problémamentes. A régi, lóvontatású közlekedésben mindenki tudta, mire számíthat: a lovaknak szeme volt, és ösztönösen kikerülték az akadályokat, embereket. Az új, gépi hajtású villamosok azonban egyáltalán nem rendelkeztek ilyen „biztonsági rendszerrel”.
Az embereknek meg kellett tanulniuk, hogy ezeket a járműveket másképp kell kezelni, másképp kell figyelni rájuk, hiszen azok nem térnek ki maguktól a veszély elől.
Döbbenetes tragédia rázta meg Zugligetet
A legsúlyosabb villamosbaleset pontosan 125 éve, 1900. június 4-én történt Zugligetben, amely akkoriban már kedvelt kirándulóhely volt. A korábban lóvasútként üzemelő, de 1896-ban villamosított vonal egy napsütéses pünkösdhétfőn tragédia helyszínévé vált. A zsúfolt kocsin a villamosvezető és a kalauz éppen nem tartózkodott, amikor a szerelvény magától elindult a lejtős végállomásról, feltehetően azért, mert a túlzsúfolt utastérben valaki véletlenül meglökte a fékkart.
Az irányíthatatlanul lefelé száguldó villamoskocsi egy kilométeres rémült rohanás után a sínekről leugrott, felborult, és az utasok a földre zuhantak. A tragédia borzalmas következményekkel járt: négy ember életét vesztette, hét utas súlyos sérüléseket szenvedett, számos másik pedig kisebb-nagyobb sebesülésekkel menekült meg a balesetből.
Egy katasztrófa, ami társadalmi pánikot váltott ki
A zugligeti tragédiát követően Budapesten valóságos pánik tört ki. Alig tért magához a város a sokkból, amikor újabb kisebb balesetek sora történt meg. Június közepén és végén további incidensek rázták meg a város közvéleményét, a lakosság felháborodása pedig egyre nőtt. A helyzet odáig fajult, hogy a Bajcsy-Zsilinszky út és az Andrássy út találkozásánál feldühödött tömeg támadt egy villamosvezetőre, akit csak a rendőrség gyors közbelépése mentett meg a meglincseléstől.
A budapesti rendőrség drasztikus intézkedéseket helyezett kilátásba. A Budapesti Közúti Vaspálya Társasághoz intézett hivatalos levél szerint a rendőrség akár be is tilthatta volna a villamosközlekedést, amennyiben a helyzet nem változik sürgősen. A fővárosi hatóságok elrendelték, hogy a járműveket biztonságosabban működtessék, és egyidejűleg a vezető és a kalauz nem hagyhatja el a járművet.
A zugligeti tragédia tartós változásokat hozott
A zugligeti tragédiának komoly következményei lettek a fővárosi közlekedésben. A baleset után átépítették a végállomást, egy rövid vízszintes szakaszt iktattak be, ami megakadályozta, hogy a villamosok önállóan elinduljanak a lejtőn. Emellett a rendőrség előírta, hogy csak tapasztalt, jól képzett vezetők dolgozhatnak a budapesti villamosokon.
Ez a baleset nem csupán a zugligeti vonalat, hanem az egész főváros közlekedési gyakorlatát átalakította. Biztonsági korlátokat helyeztek el a zsúfoltság kezelésére, amelyeket egészen az 1970-es évekig használtak.
Miért fontos még ma is ez a tragédia?
A zugligeti villamosbaleset örökre megváltoztatta Budapest közlekedési kultúráját, biztonsági normáit és technikai előírásait. Rávilágított arra, hogy a technológiai újítások mindig rejtett veszélyeket is hordoznak, amelyekre a város lakóinak és hatóságainak is gyorsan reagálniuk kell.
Az akkor meghozott intézkedések még ma is visszaköszönnek a modern közlekedésbiztonsági szabályokban. Budapest ma már büszkén tekinthet vissza arra, hogy a kezdeti nehézségeket leküzdve, világszínvonalúvá tette villamoshálózatát, és tanult a múlt hibáiból – még akkor is, ha azok ára egykor emberéletekben volt mérhető.