A régi Angol Park és a Vurstli Budapesten

Angol Park

A legendás szórakoztatóközpont Budapest kulturális és szórakoztató életének egyik legemblematikusabb helyszíne volt a régi Angol Park, ami hosszú évtizedeken keresztül nyújtott kikapcsolódást a főváros lakóinak és a turistáknak egyaránt.

Az Angol Park megnyitása

A budapesti Angol Park 1910. május 1-jén nyitotta meg kapuit a Városligetben, egy olyan korszakban, amikor Európa nagyvárosaiban sorra nyíltak hasonló szórakoztatóparkok. A megnyitás időpontja szimbolikus volt. Május 1 alkalmából rendezett ünnepségek és a munkaszüneti nap különösen alkalmas időpont volt egy új és különleges látványosság bemutatására.

A 19-ik század végi és 20-ik század eleji Budapest egy dinamikusan fejlődő világváros volt, aminek polgárai egyre nyitottabbá váltak az újfajta szórakozási formákra. A park megnyitása egyszerre volt válasz ezekre az igényekre és előfutára egy új kulturális korszaknak.

Igény az európai színvonalú szórakozásra

A park alapításának célja elsősorban az volt, hogy Budapest lakosainak európai színvonalú, modern szórakozási lehetőséget biztosítson. A 20-ik század elején már jól látható volt, hogy a városlakók igénylik a strukturált, mégis szabadidős, kulturált szórakozási formákat, amik egyszerre nyújtanak élményt a családoknak, fiataloknak, pároknak és idősebbeknek.

A park nem csupán a fizikai kikapcsolódást szolgálta, hanem egyfajta kulturális és társadalmi tér is volt, ahol a különböző társadalmi rétegek találkozhattak egymással. Ez különösen fontos volt egy olyan korszakban, amikor a városi polgárság identitása, ízlése és szabadidő eltöltési szokásai még formálódóban voltak.

Az ötlet megszületése és a kivitelezés

Az Angol Park ötlete amerikai mintára született, ám megvalósítása osztrák és magyar vállalkozók együttműködésének köszönhető. A park létrehozását az „Angol Park Rt.” nevű részvénytársaság finanszírozta, aminek vezetői között ott találjuk a Monarchia különböző területeiről származó üzletembereket, akik egy olyan élményparkot álmodtak meg, ami vetekszik a bécsi Práterrel vagy a párizsi Jardin de l’Acclimatation-nel.

Az építészeti és műszaki kivitelezést a korszak elismert mérnökei és építészei végezték, akik a legmodernebb technológiákat alkalmazták. A különböző építmények, mint például a körhinta, a hullámvasút és az elvarázsolt kastély, gyakran amerikai vagy német terveken alapultak, de a kivitelezés során a magyar ízlés és díszítmények is megjelentek.

Az Angol Park népszerűsége

Az Angol Park rendkívül népszerű volt a főváros teljes társadalmi spektrumában. Nemcsak a gazdag polgárság és a középosztály kedvelt célpontja volt, hanem sok munkáscsalád is ide jött el hétvégenként. A belépődíjak és a játékok árai úgy lettek kialakítva, hogy minél szélesebb rétegeknek legyenek elérhetőek.

A látogatók között gyakran feltűntek diákok, fiatal párok, családosok és idősebb emberek, akik a pihenés és az élménykeresés különböző formáit találták meg. A korabeli újságcikkek és visszaemlékezések alapján, a park valóságos társadalmi olvasztótégelyként működött. Mindenki megtalálta a maga szórakozását, legyen szó romantikus csónakázásról, gyerekeknek szánt attrakciókról vagy a bátrabbakat vonzó extrém kalandokról.

Látványosságok az Angol Parkban?

Az egyik legfőbb vonzereje a sokszínű, modern és izgalmas látványosságkínálat volt.

A körhinták és láncos hinták, a gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt élményt nyújtottak. A klasszikus faszerkezetű lovas körhinták díszítései művészi szinten készültek.

A hullámvasút amerikai mintára épült fából, ami akkoriban technikai bravúrnak számított.

Az elvarázsolt kastélyban kísérteties szobák, mozgó padló, tükrök és mechanikus bábuk várták a kíváncsi látogatókat.

A tükörlabirintus izgalmas optikai élményt nyújtó installáció, ami minden korosztálynak szórakozást ígért.

A panorámakerék (óriáskerék) lenyűgöző kilátást biztosított a Városligetre és a környező pesti városrészre.

A csónakázó tó a romantikára vágyókat várta, kis csónakokkal, lámpásokkal, sőt, néha esti zenés programokkal is.

A cirkuszi mutatványok, varieté-előadások az utazó artisták, bohócok és zenés produkciók szinte mindenki kedvencei voltak.

Különleges figyelmet fordítottak a látványos díszvilágításra is, ami a korabeli Budapest egyik legmodernebb elektromos rendszere volt. Éjszaka az Angol Park valóságos fényvárossá változott.

Társadalmi és kulturális hatása

A budapesti szórakozás egyik központja volt, de egyben kulturális tér is, ahol a modern technika, az újfajta élménykeresés és a társadalmi mobilitás egyszerre jelentek meg. Jelentős szerepet játszott abban, hogy a városlakók közösen élhették meg a modernitás élményét, különösen egy olyan korban, amikor a tömegszórakoztatás fogalma még alakulóban volt.

Vurstli

A régi Vurstli Budapesten a népvidámság legendás színtere volt Sokaknak egyet jelentett a bohókás, egyszerű, de szívből jövő örömmel. Hosszú évtizedeken keresztül töltötte be a szórakoztatás szerepét, elsősorban a munkásosztály és az alsóbb társadalmi rétegek körében. Nem a polgári eleganciát, hanem a közvetlenséget és a hétköznapi ember örömkeresését testesítette meg.

A megnyitás

A budapesti Vurstli eredete a 19. század első felére nyúlik vissza. Már az 1830-as évektől kezdve léteztek kisebb, alkalmi mutatványos sátrak és bódék a Városliget környékén, de a Vurstli, mint állandó jellegű szórakoztatónegyed, hivatalosan 1866-ban alakult ki, a Liget délkeleti részén, közel az Állatkerthez és a későbbi Angol Park helyéhez. Ez az időszak a reformkor és az azt követő évtizedek ideológiai és gazdasági fellendülésének ideje volt, amikor a városi népesség gyors növekedésével együtt a szórakozási igények is megélénkültek.

A Vurstli neve is beszédes. Német eredetű szó, a „Wurstl” eredetileg bohócot vagy vásári figurát jelentett és ezzel pontosan kifejezte azt az olcsó, vásári, zajos, bohókás jelleget, ami a helyet jellemezte.

Mi volt a célja a létrehozásának?

A Vurstli létrehozásának célja egyszerű, de annál emberibb volt. Olcsó és közérthető szórakozást nyújtani a város dolgozó népének. Míg a felsőbb társadalmi rétegek saját klubokban, kaszinókban, színházakban töltötték az időt, a Vurstli azoknak nyújtott kikapcsolódást, akiknek nem futotta ilyen előkelő intézményekre.

A park alulról jövő kezdeményezésként, részben spontán módon alakult ki. Nem volt központi, egységes várostervezés eredménye, inkább a mutatványosok, árusok és kisvállalkozók fokozatos településéből és együttműködéséből született meg a helyszín, amit a városi hatóságok csak később kezdtek szabályozni.

A cél tehát az volt, hogy egy állandó vásári hangulatú szórakoztató zóna jöjjön létre, ami a budapesti lakosság legszélesebb rétegeinek elérhető és szerethető. Itt nem a kifinomultság volt a lényeg, hanem a hangulat, az élmény, az egyszerű örömök.

Az ötlettől a kivitelezésig

Mivel a Vurstli nem egy nagyvállalkozói vagy állami beruházásként született, hanem organikusan fejlődött ki, így nem lehet egyetlen ötletgazdát vagy tervezőt megnevezni. Inkább egyfajta népi vállalkozási forma volt, ahol kisebb-nagyobb mutatványosok, bódésok, céllövöldések, kézművesek és vendéglátósok béreltek vagy sajátítottak ki helyeket a Városliget erre kijelölt részén.

Az infrastruktúrát kezdetben, a mutatványosok maguk építették ki a faépítményeket, ponyvás sátrakat, paravánokat, amik gyakran szezonálisan működtek, majd a századforduló idejére egyre több állandó, fából vagy vasból készült attrakció is megjelent. A városi tanács, a növekvő népszerűség hatására, egyre inkább szabályozta és rendeletekkel irányította a működést, de a hely mindig is megőrizte népies jellegét.

Elsősorban a munkásosztály, a kisiparosok, kereskedők és az alsó-középosztály látogatta. Ide jöttek a gyári munkások vasárnaponként, a vidéki kereskedők pihenőnapjaikon, a cselédek szabadnapjukon, a gyermekes családok ünnepeken. A hely atmoszférája demokratikus és közvetlen volt. Itt a szórakozása nem igényelt elegáns öltözetet vagy kifinomult viselkedést.

Különösen népszerű volt a majálisok, búcsúk, körmenetek és nemzeti ünnepek idején, amikor a Vurstli szó szerint megtelt emberekkel. A Liget közelsége miatt, a látogatók gyakran egy egész napos program részeként keresték fel. Reggel állatkert, délután sör és kolbász, este céllövölde és körhinta volt a program.

Soha nem törekedett „úri” megjelenésre, hanem vállaltan népies, harsány és mulatságos maradt. Ez tette annyira szerethetővé.

Látványosságok a Vurstliban

Nem technológiai csodák, hanem népies, kreatív, sokszor groteszk és tréfás mutatványok voltak. A kínálat állandóan változott, ahogy új bódésok érkeztek vagy a régiek fejlesztettek.

A céllövöldék a legklasszikusabb szórakozás volt, fegyverekkel lőni kis ajándéktárgyakra, porcelánbábukra, konzervdobozokra. A hangulat zajos és versengő volt.

A helyi műkedvelő bohócok, ripacsok és vásári komédiások tréfás jeleneteket adtak elő, gyakran interaktív módon.

Az erőmérők és játékautomaták, mint a kalapácsos gépek, erőpróbák, ügyességi játékok, sokszor kézzel készített eszközökkel folytak.

A látogatók beléphettek „kísértetkastélyokba”, ahol mozgó bábuk, szélgépek és rejtett csapdák várták őket.

A körhinták és ringlispílek a legnépszerűbb gyermekattrakciók közé tartoztak. Fából készült, kézzel hajtott, később gőzgéppel működő változatok is voltak.

A színpadi előadások, bábszínházak rövid, egyszerű történeteket adtak elő kis színpadokon. Itt jelentek meg a magyar népi mesevilág figurái, például Ludas Matyi, Paprika Jancsi.

A bűvészek, tűznyelők és erőművészek a vásári kultúra állandó szereplői voltak, akik a tömeg közepén adtak elő látványos, gyakran veszélyesnek tűnő mutatványokat.

Az ételt és italt kínáló bódék, ahol kolbász, virsli, perec, sör, limonádé volt kapható, legalább annyira meghatározóak voltak, mint a látványosságok.

Az egész atmoszféra a népmesék és a vásári komédia világát idézte, ahol a groteszk, a tréfás és a csodás elemek természetes módon keveredtek.

A Vurstli kulturális öröksége

Több volt, mint vásári kavalkád! A pesti néplélek egyik színpada volt, ahol a városi emberek együtt nevethettek, versenyezhettek, szórakozhattak. Nem volt elitista, nem volt modernista, viszont mélységesen emberi volt. Az emberek itt kiereszthették a fáradt hétköznapok feszültségeit és egyszerű örömökben részesülhettek.

Számos magyar író, költő és művész emlékezik meg a Vurstliról. Például Krúdy Gyula, Molnár Ferenc és Karinthy Frigyes is említi műveiben ezt a különös, élettel teli helyszínt. A Vurstli a város folklórjának része lett.

A hanyatlása és a vég

A Vurstli a 20-ik század közepére fokozatosan háttérbe szorult. A modernizáció, a központi szórakoztatóparkok előretörése és a városi szabályozások mind hozzájárultak ahhoz, hogy az 1950-es évekre a Vurstli hivatalosan megszűnt, helyét a központosított, államilag irányított Budapesti Vidámpark vette át.

De a Vurstli szelleme nem tűnt el, hanem megmaradt az emlékezetben, a legendákban, az anekdotákban, mint egy olyan hely, ahol a pesti nép igazán otthon érezhette magát.

A népi szórakoztatás egyik legfontosabb emlékműve volt. Olyan tér, amit nem a politika, nem a gazdasági elit, hanem a közösség maga hozott létre. Számtalan generáció emlékszik rá szeretettel, mint arra a helyre, ahol először lőtt célba, ahol bohócokon nevetett, karikát dobott, ahol egyszerűen csak jól érezte magát.