A felszín alatt: a Liszt Ferenc téri holokauszt-emlékhely Budapesten

Budapest belvárosának egyik legnépszerűbb, zenével és élettel teli pontján, a Liszt Ferenc téren új emlékhely hívja fel a figyelmet arra, amiről sokáig nem beszélt senki. A 2025 decemberében elkészült Liszt Ferenc téri holokauszt-emlékmű megtöri az évtizedes hallgatást: nem szobrokkal és látványos formákkal, hanem a föld repedéseivel emlékeztet a téren történt borzalmakra.

Egy majdnem elfeledett tragédia emléke

A II. világháború végnapjaiban, 1945 januárjában a nyilas uralom utolsó időszakában a téren több száz zsidót és nem zsidó lakost gyilkoltak meg és temettek el. A Duna partján működő halálgyár mellett ez volt Budapest legnagyobb tömegsírja. Bár 1946-ban a sírokat exhumálták, évtizedeken át szinte senki sem tudott a helyszínről; a történelem mintája mintha erre a pontra repedt volna, elfedve az áldozatok emlékét.

A Terézvárosi Önkormányzat 2024-ben döntött úgy, hogy emléket állít e fájdalmas múltnak. A tizennégy pályázó közül az INDIVIDIN design studio Hasadás című terve kapott megbízást, amelyet Krauth Vera tervező álmodott meg.

A kőbe vésett hasadások nyelve

Az emlékmű nem a magasba tör, hanem a járókelők lába alatt tárul fel. Hat ponton, sötét gránitból készült, villámszerű repedések futnak végig a téren. A minták a mélyből előbukkanó történeteket idézik: ha sokáig nézzük őket, alakokat, arcokat pillanthatunk meg bennük. A fekete gránit sírköveket idéz, a felszínt széttörő formák pedig mintegy átlyuggatják a város szövetét — ahogy a történelem is nyomot hagyott rajta.

A tervező szándéka szerint a repedések nemcsak az áldozatokra, hanem a kollektív felejtésre is emlékeztetnek. „A föld megrepedezik alattunk, és megmutatja magát a múlt” – mondta Krauth Vera. Ez az emlékmű csendes, mégis erőteljes párbeszédet kezdeményez a járókelőkkel: minden lépés egy kérdés, minden pillantás egy emlékezés.

Az emlékezés ereje

A december 15-i avatáson az eső és a hideg ellenére sokan gyűltek össze: hozzátartozók, túlélők leszármazottai és érdeklődők. Soproni Tamás polgármester arra emlékeztetett, hogy „a csend a gonosz legjobb barátja”, és hogy az emlékezés nem csupán múltidézés, hanem felelősség. Minden kor embere dönthet arról, hogy elfordítja-e a tekintetét az igazságtalanság elől, vagy kiáll másokért.

Az eseményen felszólalt Monori Marika is, aki Gábor Marianne festőművész – Terézváros díszpolgára és az egyik áldozat családtagja – hagyatékának gondozója, és aki évek óta szorgalmazta az emlékhely létrejöttét. A szertartás után a tervező maga vezette végig az érdeklődőket a gránitrepedéseken, melyek az esőtől fényesen csillogtak, mintha a múlt könnycseppjei lennének.

Emlékezés a mindennapi város szívében

Ma a Liszt Ferenc tér újra a zene, a találkozások és a beszélgetések helyszíne. De a lábunk alatt ott húzódnak a történelem jelei – láthatatlan, mégis érezhető módon. Az új emlékhely együtt él a térről alkotott megszokott képpel, finoman, de kitörölhetetlenül szövődik bele.

Amikor tehát legközelebb Budapest szívében sétálsz, állj meg egy pillanatra a Hasadás felett. A múlt itt nem múzeumi tárgy, hanem a város szövete. Csendben, de határozottan emlékeztet arra, hogy a föld alatt nemcsak kövek, hanem történetek is rejlenek.