10 budapesti legenda, amit nem ismertél!

Budapest utcái, dombjai és sikátorai számos legendát rejtenek, de ezek sokszor a valóság és a képzelet határán mozognak. Ha legközelebb Budapest utcáit járod, figyelj a részletekre, lehet éppen egy újabb legenda születésének vagy a tanúja.

Talán egy régi kapualjban megbúvó kőoroszlán néz vissza rád különös tekintettel, vagy egy eldugott utcai falon fedezel fel egy alig észrevehető, titkos jelet. A budai Várnegyed macskakövei, a Gellért-hegy barlangjai vagy a pesti oldal rejtett udvarai mind mesélni tudnának – ha lenne fülünk a történelem suttogásához. Minden lépésed egy új történet kezdete lehet ebben az ezerarcú városban, ahol múlt és jelen összeér.

1. A Normafa legendája

A név eredete és a helyszín varázsa

A Normafa, Budapest egyik legnépszerűbb kirándulóhelye, de nemcsak a természetjárók kedvence, hanem egy misztikus legenda otthona is. A név első hallásra talán nem tűnik különlegesnek, de a történet, ami mögötte áll, egészen a reformkorig vezet vissza.

A legenda szerint, a fa eredeti neve „Viharbükk” volt, amiről úgy tartják, hogy Mátyás király születésekor sarjadt. Egy méretes villámcsapás is lesújtott erre a hatalmas bükkfára. Az emberek azt hitték, hogy kidőlt, de a fa nem dőlt el, mintha maga a természet akarta volna megőrizni valamilyen rejtélyes okból.

Schódelné Klein Rozália énekesnőt megihlette a fa méltóságteljes megjelenése és a lombja alatt elénekelte Bellini Norma-áriáját. Innen ered a Normafa elnevezés, ami hamar beépült a köztudatba.

Sokan úgy tartják, hogy a fa különleges energiákat sugárzott és ez vonzotta oda nemcsak a természetkedvelőket, hanem a művészeket, gondolkodókat is. A fa ma már nincs meg, de a helyszín máig őrzi a különös nyugalmat és spirituális atmoszférát, amit évszázadokon át tulajdonítottak neki.

2. Az Úri utcai szerelmes csontvázak

A Budai Várnegyedben járva kevesen gondolnák, hogy a macskaköves utcák és elegáns paloták alatt évszázados titkok rejtőznek.

Az Úri utcában, Gróf Üchtritz-Amadé Emil és családjának elbeszélései alapján, minden évben, augusztus 20-án délután 1 órakor szellemeket láttak. Pontosabban egy szerelmespárt, akik leszaladtak a lepcsőn és a mennyezeten át távoztak. Mindenki gúnyolódott és viccelődött a történeten, egészen addig, amíg 1943-ban elkezdték feltárni a ház mellett lévő török kutat, ahol különleges leletre bukkantak, két csontvázra, amelyek egymásba fonódva feküdtek.

A csontvázak mellett találtak egy fiatal női ékszert, egy díszes férfiövet és egy 15-ik századi pénzérmét. A régészeket meglepte a testhelyzet. A csontvázak karjai és koponyái olyan szorosan egymás felé fordultak, hogy szinte lehetetlennek tűnik, hogy ne szándékos elrendezésről legyen szó.

A legenda szerint egy nemesi lány és egy szegény szabólegény szerelme tiltott volt, mégis vállalták a legnagyobb áldozatot, együtt haltak meg, hogy együtt lehessenek örökké. A halál pontos oka ismeretlen.

Ez a történet tökéletes példája annak, hogy a szerelem minden földi akadályon túlléphet, még az időn és halálon is.

3. Füttyös Gyuri

Füttyös Gyuri neve minden bizonnyal ismerős azoknak, akik érdeklődnek a városi legendák iránt. A történet szerint, Gyurinak kifejezetten furcsa szokása volt: bárhová ment füttyentett és kért 1 vagy 2 Forintot. Ha ennél többet kapott, mindig visszaadta.

Úgy tartják, hogy mentálisan beteg volt, állítólag az 1956-os forradalomkor egy becsapódott lövedéktől légnyomást kapott. Kényszerbeteg lett és az éles füttyentésen kívül, meg az 1 vagy 2 Ft kéregetés mellett, az volt még a szokása, hogy egy összecsavart újsággal az elhaladó nők fenekére csapott.

Sok elbeszélés kering arról, hogy mi lett Gyurival, egyesek szerint megfagyott, mások szerint elköltözött vidékre, de az tény, hogy az az 1990-es évek közepe táján eltűnt.

Azóta a környék lakói és kirándulói időről időre furcsa fütyülő hangokat hallanak a semmiből, főként esténként, amikor már alig jár valaki. A hiedelem szerint Füttyös Gyuri szelleme azóta is ott bolyong, és aki meghallja a füttyét, annak valamilyen fontos döntést kell meghoznia. A legenda szerint, Gyuri mindig akkor jelenik meg, amikor valaki válaszút elé kerül.

4. A spangliszagú villamos

Egy különös járat a városi éjszakában

Ha valaki gyakran utazik Budapest villamosain, talán már belefutott ebbe a furcsa jelenségbe. Egy villamos, aminek nemcsak hangulata, de illata is más, mint a többié. A „spangliszagú villamosként” elhíresült kocsik körül valóságos legendák keringenek.

A történet szerint rendszeresen fűszagú illatfelhőbe burkolózik. Egyesek szerint ez csupán a fiatal utasok „szokása”. Mások viszont úgy vélik, hogy maga a jármű van megátkozva, mert valamikor a 2000-es évek elején egy hajléktalan férfi életét vesztette rajta és állítólag ő volt az, aki szenvedélyesen szerette a marihuánát. Azóta a lelkét ott őrzi a villamos.

A racionálisabban gondolkodók pedig azt mondják, hogy a lenolajjal megkent kerekek árasztanat „fűszagot”, amikor a súrlódás hatására felhevül.

5. A budapesti forgó szálloda

A Budai-hegység lábánál magasodik a kör alakú szálloda, a Hotel Budapest, vagy ahogyan sokan ismerik, a „forgó szálloda”. A főváros egyik legtöbbet fotózott, ám leginkább félreértett épülete.

Az 1967-ben átadott szálloda építészeti különlegessége, hogy teljesen henger formájú, a tetején egy panorámás étteremmel, amely annak idején valóban forogni is tudott, igaz, nem az egész épület, csak az étterem padlózata. Innen ered a városi legenda, miszerint az egész hotel egy lassú mozgásban van.

A legenda szerint, a szálloda azért „forog”, mert egy különleges mechanizmus segítségével mindig a legszebb kilátás felé fordul és akinek ott van a szobája, soha nem látja kétszer ugyanazt az arcát a városnak. Természetesen ez fizikailag lehetetlen, de a történet megmaradt a köztudatban, főként azok körében, akik a 70-es és 80-as években jártak ott rendezvényeken vagy lagzikon.

6. Csengetős mozik

A csengetős mozik fogalma sokaknak már csak nosztalgia, másoknak viszont tiltott élvezet. A „csengetős mozi” nem hivatalos intézmény volt. Ezek jellemzően olyan helyek voltak, ahol pornográf vagy erősen korhatáros filmeket vetítettek és a nézők magányos szórakozás céljából tértek be. A csengetést szó szerint kell érteni, ugyanis a kabinokhoz csengő volt bekötve, amit a néző megnyomhatott, ha „extra” szolgáltatásra vágyott.

Ezek az intézmények jellemzően a 70-es évektől a 90-es évek végéig működtek – sokszor szinte láthatatlanul a belváros kellős közepén. A Deák Ferenc tér, Blaha Lujza tér vagy a Rákóczi út környékén több ilyen mozi is működött, hivatalosan „magánklubként” vagy „vetítőhelyként”.

A legenda szerint, az egyik ilyen mozi vetítőgépe soha nem állt le, még éjszaka működött, amikor elvileg zárva volt, valamiért mindig világított egy halvány fény a vászon mögött. Az ott dolgozók szerint, egy egykori törzsvendég szelleme tér vissza újra és újra, aki soha nem hagyta el időben a vetítőtermet. Úgy hírlik, a férfi egyszerűen szívrohamban halt meg a sötétben és a mai napig a „kedvenc filmjét” nézi újra meg újra, végtelen ismétlésben.

7. A kővé dermedt asszony

A Thököly út 61. szám alatt egy különös kőszobor áll. Egy női alak, szinte teljesen észrevétlen, mintha beleolvadna a környezetébe. A legenda szerint ez nem más, mint egy kővé vált asszony.

A történet szerint, az asszony egykor gazdag özvegy volt, akinek jótékonysága messze földön híres volt, ám titokban sötét titkokat hordozott. Koldusokat küldött el üres kézzel, árvákat zárt ki a házából, és szívtelenül nevetett a nyomor fölött. Egy éjszaka egy különös idegen kopogtatott az ajtaján, egy öregasszony, rongyokban. Az özvegy ismételten elutasította. Az öregasszony ekkor megátkozta: „Légy kő, ha már a szíved is az!”

A másik népszerű legenda szerint, a kővé meredt asszony a szerelmét várta, mindhiába. A várakozásban pedig kővé dermedt.

8. A fejjel lefelé közlekedő páternoszter

A páternoszter liftet sokan ismerik Budapesten. Ezek a lánc-szerűen mozgó, folyamatosan körbeforgó fülkék a múlt század irodaházainak különös emlékei. Ám van egy bizonyos páternoszter a régi MTV székházban, amiről elképesztő történetek keringenek.

A legenda szerint, ha valaki nem száll ki a liftből a legfelső vagy legalsó szinten, hanem hagyja, hogy a kabin „átforduljon” – az illető egy másik dimenzióba jut. Állítólag az ott ragadt utasok fejjel lefelé közlekednek egy tükörvilágban, ahol minden ismerős, mégis idegen. Az ott dolgozók mesélnek arról, hogy olykor furcsa hangokat hallanak a szerkezet mélyéből, mintha valaki segítségért könyörögne.

Persze hivatalosan mindez műszaki lehetetlenség – de a legenda él és sokan még ma sem mernek végigmenni a páternoszteren. „Mi van, ha mégis igaz?” – kérdezik.

9. Afrikai bennszülöttek a fővárosi állatkertben

Ez a történet nemcsak legendaként, hanem történelmi tényként is ismert – mégis kevesen beszélnek róla. Az 1910-es években, a gyarmatosító Európa példáját követve, a Fővárosi Állatkertben valóban rendeztek úgynevezett „etnográfiai bemutatókat”. Ezek során afrikai embereket mutattak be a közönségnek – sokszor tradicionális ruhában, szimbolikus kunyhók között, mint egyfajta élő kiállítást.

10. A nyelv nélküli kőoroszlánok

Végül jöjjön a legismertebb legenda. Talán nincs budapesti, aki ne hallotta volna azt a legendát, miszerint a Lánchíd kőoroszlánjai nyelv nélkül készültek és Marschalkó János, aki megalkotta a szobrokat emiatt öngyilkos lett. A történet szerint, amikor egy diák megjegyezte: „Mester, de hisz ezeknek nincs nyelvük!”, a szobrász annyira megszégyenült, hogy a Dunába vetette magát.

A valóságban az oroszlánoknak van nyelvük, csak oldalról nem látszik. Marschalkó sem vetette magát a folyóba. De a történet annyira elterjedt, hogy már szinte senki sem emlékszik az igazságra, csak a mítoszra.

A legenda nem pusztán mese és nem is feltétlenül hazugság. A legenda egyfajta közös emlékezet, félig valóság, félig álom. Hogy a felsorolt legendákból mennyi százalék igaz vagy nem, azt mindenki döntse el. Viszont a legendákat nem ezért szeretjük, mert tudományos alátámasztással bebizonyítható a valódisága.