Liszt és Erkel álma: a Budapesti Zeneakadémia

Mivel néhány napja volt a Zene Világnapja, ennek apropóján ismerjük meg Magyarország, pontosabban Budapest, de tágabb értelemben a magyar nemzet zenei képzésének központját.

A Zeneakadémia a budapesti Liszt Ferenc téren 1907 óta álló impozáns épületével egyike a világ azon ritkaságainak, amelyet a múlt században a zene szentélyévé avattak. Gazdag díszítése és kivételes építészeti stílusa nem csak a magyar, de a nemzetközi zeneoktatás történelmében is kiemelkedő helyet foglal el.

Azonban a Zeneakadémia története ennél is régebbre, egészen a 19. századig nyúlik vissza. Az alapokat 1875-ben fektették le, egykoron a mára már elveszett Hal téren. Jövőre lesz éppen 150 éve, hogy Liszt Ferenc álma életre kelt, és megnyitotta kapuit a magyar zeneoktatás fellegvára.

Liszt Ferenc hívta életre a Zeneakadémiát

Annak ellenére, hogy a zeneoktatás hagyománya régóta fennállónak tűnik Magyarországon, a középfokú zeneképzés mindössze az 1840-es években kezdődött meg a pesti Nemzeti Zenedében.

Az országban akkoriban egyáltalán nem létezett felsőfokú zeneképzés. Az igény a polgárosodással együtt erősödött meg, és Liszt Ferenc budapesti jelenléte is döntő szerepet játszott abban, hogy végül létrejöjjön a Zeneakadémia. Az ő művészete és nemzetközi hírneve további lendületet adott a főváros zenei életének, és megerősítette az elképzelést, hogy szükség van egy olyan intézményre, ahol a zenei oktatás legmagasabb szinten folyhat.

Az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia 1875 őszén, az anyagi nehézségek ellenére alakult meg. Az intézmény elnökévé Liszt Ferencet választották, míg az igazgatói pozíciót Erkel Ferenc töltötte be. Mindketten nagy álmokkal vágtak bele az intézmény tervezésébe és felépítésébe, ám a kezdeti anyagi gondok és bizonytalanságok némiképp visszavetették a lelkesedésüket. Liszt például kételkedni kezdett az intézmény sikerében, és a megnyitóra sem tért vissza Itáliából.

1876 tavaszától Liszt is tanított

A Zeneakadémia első tanéve végül 1875. november 15-én indult el a Hal tér 4. szám alatt, 38 diákkal, 5 tanárral és 8 tantárggyal. Az egykori klasszicista stílusú épület nemcsak a zeneoktatásnak adott otthont, hanem Liszt Ferenc számára is, aki itt tartotta híres matinéit és társasági eseményeit.

Ezeken a fényes estélyeken írók, művészek és zenészek hada fordult meg, messze földön híressé téve a helyszínt. Az intézmény négy évvel később költözött az Andrássy úti bérpalotába, amely ma a Liszt Ferenc Emlékmúzeumként ismert.

Az intézmény folyamatos fejlődése és átalakulása

1886-ban az iskolát Országos Magyar Királyi Zene- és Színművészeti Akadémiává nevezték át, és új igazgató került az intézmény élére Mihalovich Ödön személyében. Az ő vezetése alatt az Akadémia 28 éven át fejlődött és bővült. Olyan nevek tanultak az épület harmadik emeleti tantermeiben, mint Kodály Zoltán, Bartók Béla, Huszka Jenő és Weiner Leó.

Az Andrássy úti épület azonban a 19. század végére túl kicsinek bizonyult a növekvő intézmény számára, így az 1900-as évek elején megkezdődött a Liszt Ferenc téri egyetem építése. Giergl Kálmán és Korb Flóris tervei alapján épült fel az a lenyűgöző épület, amelyet ma is ismerünk.

Az épület építészeti csodája

Az építkezés során a kor legjelesebb iparművészei működtek közre. Bár a minisztérium elsősorban a költségvetési szempontokat tartotta szem előtt, néhány esetben drágább, de kiváló minőségű munkásokkal szerződtek.

A Zsolnay-cég végezte a padló- és falburkolati munkákat, míg az üvegablakokat Róth Miksa készítette. Az épület homlokzatán, a főbejárat felett látható Liszt-szobrot pedig Stróbl Alajos, a kor egyik legelismertebb szobrásza alkotta meg.

Az épület belső terei is magukért beszélnek. A Nagyterem, amely hazánk első vasbeton vázas középülete volt, a görög istenek világát idézi meg. A 1050 férőhelyes terem egykori pompájában mutatja be Apollón aranyozott babérligetét, ahol az arany szín a fák gyökereit és az isten szerelmét, Daphnérát szimbolizálja. A terem egyik éke volt egy 23 tonnás Voit & Söhne orgona, amelyet vasúton hoztak Németországból.

Az előcsarnok díszítésében Dionüszosz világa elevenedik meg, ahol Róth Miksa üvegmozaikjai díszítik a teret. A falakon az egyházi és világi zene motívumai fonódnak össze, az előcsarnokban pedig a Zene szellemét a 22 eozinmázas gömb őrzi, melyek megérintése szerencsét hoz a diákoknak.

A 20. század színes történetei

1907-ben, a megnyitó idején a Zeneakadémia az egyik legmodernebb középületnek számított Budapesten. Az intézményben 520 növendék és 38 tanár kezdte meg a munkát, köztük olyan nevek, mint Kodály Zoltán és Bartók Béla. Bartók volt az első, aki végigszánthatta ujjaival a Nagyterem zongoráját, és az ő nevét is őrzi az épület történelme.

A Nagyterem nemcsak a zenének adott otthont, hanem a magyar irodalomnak is, hiszen a Nyugat-estek alkalmával az ország legnevesebb irodalmárai gyűltek itt össze. 1945-ben még rendkívülibb események színhelye volt: ekkor a háborús bűnösök pereinek tárgyalására bérelte ki a népbíróság az épületet.

A Zeneakadémia újjászületése

Az 50. évfordulója alkalmából Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem névre keresztelt intézmény a 20. század nehéz évtizedei alatt is megőrizte eredeti állapotát, bár a II. világháború némi pusztítást végzett benne.

A legutóbbi, 2011 és 2013 között lezajlott felújítás során az épület ismét visszanyerte eredeti pompáját. Az intézményben felszínre kerültek az eredeti díszítések, és a Nagyterem faburkolatai is új életre keltek. A Solti György Kamarateremben visszaállították az egykori díszítőfestéseket és a terem régi zsinórpadlását is.

A felújítás sikerét bizonyítja, hogy a Zeneakadémia helyreállításáért 2015-ben Europa Nostra-nagydíjat nyert a kulturális örökség megőrzésének kategóriájában. Jövőre lesz tehát 150 éve, hogy Liszt Ferenc és Erkel Ferenc álma életre kelt, és azóta is a zene fellegváraként áll a világ előtt.