Bálványállítás – El Kazovszkij kiállítása Budapesten
Szeptember 10. és november 15. között a Godot Galéria ad otthont az egyik legkülönlegesebb őszi tárlatnak: El Kazovszkij „Bálványállítás” című kiállításának. A rendhagyó tárlat a művész sokrétű életművébe enged bepillantást, amely egyszerre festészet, színház, költészet és performance – egy teljes univerzum, amelynek középpontjában mindig az emberi lét kérdései álltak.
Egy életmű, amely műfajokon átível
El Kazovszkij festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer volt, aki a hetvenes évek végén indult első performance-aival hamar kitűnt a kortárs művészeti színtéren. Munkáiban a festészet és szobrászat szorosan kapcsolódott a színház világával, művei gyakran egyfajta színpadi eseményként bontakoztak ki a közönség előtt.
Az alkotó mindig kísérletező, határokat feszegető szemlélettel közelített a művészethez, amelyben az irodalom, a zene és a vizuális kifejezésmód szerves egységbe olvadt.
Mitológia, identitás, önazonosság
A kiállítás egyik fő tematikus rétege a klasszikus mitológia alakjainak megjelenése, amelyek az örök emberi küzdelmek szimbólumaiként térnek vissza El Kazovszkij műveiben. Emellett hangsúlyos szerepet kap a nemi identitás és az önazonosság kérdésköre, amelyet a művész bátor és nyílt módon dolgozott fel – jóval megelőzve saját korát.
A „Bálványállítás” tárlat
A Godot Galéria kiállítása az életmű különböző szakaszait idézi meg. A látogatók korai metszetekkel, kollázsokkal, lírai művekkel és installációkkal találkozhatnak, amelyeket interjúrészletek egészítenek ki, betekintést nyújtva a művész gondolkodásába és alkotói folyamataiba.
Ez a komplex válogatás nem csupán a vizuális élményről szól, hanem mélyebb reflexióra is hív: hogyan változik az emberi önkép, hogyan kapcsolódik múlt és jelen a művészet tükrében.
Kortárs örökség új fényben
Az El Kazovszkij: Bálványállítás kiállítás több mint retrospektív tárlat: egy olyan életmű újrafelfedezése, amely máig hatással van a kortárs művészetre és gondolkodásra. A Godot Galéria falai között egyszerre jelenik meg a személyes és az univerzális, a mítosz és a jelen, a dráma és a líra – pontosan úgy, ahogy El Kazovszkij művészete mindig is működött.