Budapest éjjelente átalakul: a romkocsma-varázs helyett a buliturizmus dominál

Lassan kihal a romkocsma-kultúra, és vele együtt Budapest egyedisége

Egykor a világ egyik legvonzóbb városi élményét kínálta Budapest éjszakai gazdasága: alternatív klubok, romkocsmák, kreatív közösségi terek sora hozta lázba a látogatókat. Ma azonban ez a kép gyökeresen átalakul. A buliturizmus térhódítása, a központi szabályozás hiánya és az éjszakai közszolgáltatások válsága olyan strukturális problémákra világítanak rá, amelyek túlmutatnak a vendéglátáson: Budapest kulturális identitását fenyegetik.

Éjszakai gazdaság: rejtett milliárdok és szabályozatlan káosz

Egy nagyváros éjszakai gazdasága nem csupán bárok és klubok összessége. Ide tartozik a közlekedés, közbiztonság, egészségügy, hulladékkezelés, sőt a kulturális munkaerőpiac is. Londonban például 723 ezer ember dolgozott ebben a szektorban, 17–26 milliárd font közötti értéket teremtve. Ehhez képest Budapest jelenlegi éjszakai stratégiája legfeljebb tűzoltásnak nevezhető: helyi szintű, ad hoc intézkedések, amelyek nem képesek komplexen kezelni az éjszaka társadalmi és gazdasági rétegeit.

A legnagyobb kihívást az jelenti, hogy a városvezetés számára az éjszakai gazdaság még mindig marginális kérdésként jelenik meg, holott a potenciál – mind foglalkoztatás, mind adóbevétel, mind turisztikai vonzerő tekintetében – óriási. Az éjszakai közlekedési szolgáltatások fejlesztése, a közbiztonság megerősítése és a kulturális szféra integrálása az önkormányzati stratégiába alapfeltétele lenne egy élhető, mégis profitábilis éjszakai városképnek.

A romkocsmák hanyatlása: mi ment félre a 2010-es évek után?

A 2000-es évek végén még a VII. kerület szívében egymást érték a kortárs művészeti kiállításokkal, akusztikus koncertekkel és színházi estekkel színesített romkocsmák. Aztán 2011-ben jött a tragikus West-Balkán eset – és az azt követő szabályozási szigorítások. Innentől kezdve az engedélyeztetés, zajszint-szabályozás, működési előírások olyan szintű terhet róttak a független helyekre, hogy sokan lehúzták a rolót.

A COVID–19 járvány pedig végképp megpecsételte sorsukat. A túlélő helyeket elárasztották a turistákra optimalizált, tömegkiszolgáló egységek, amelyek leváltották a közösségi alapon működő, kulturális profilú vendéglátást. A helyi közösségek így elvesztették azokat a tereket, ahol találkozhattak, kifejezhették magukat, és ahol új ötletek, kezdeményezések születtek.

Belső-Erzsébetváros: túlélés vagy végleges lejtmenet?

A VII. kerület – különösen a Király utca környéke – ma már inkább egy aluljáró-érzetű átmenőzóna, mint valódi kulturális negyed. Az éjszakai jelenlét tranzitálódott: az emberek jönnek, isznak, mennek. A lakók kiszorulnak, az önkormányzati szabályozás pedig túl általános ahhoz, hogy különbséget tegyen egy 30 fős galéria és egy 300 fős bulihely között.

Ez a differenciálatlanság a minőségi szolgáltatók ellen hat. Hiányoznak a nyilvános illemhelyek, a megfelelő közbiztonsági rendszer, nincs hatékony éjszakai közlekedés sem. Az utcakép leértékelődött, a zajpanaszok és közterületi konfliktusok állandósultak. Egyre több lakó hagyja el a városrészt, és ezzel együtt csökken az élettér sokszínűsége is.

Hol van a városvezetés? Ki felel az éjszakáért?

Budapesten jelenleg nincs éjszakai polgármester, nincs stratégiai koncepció, nincs érdemi koordináció a kerületek között. Míg Berlin, London vagy Amszterdam külön szakpolitikát alakított ki erre, nálunk a szabályozás széttöredezett. Egy új kulturális tér ugyanúgy zajbírságot kap, mint egy hangos söröző – pedig funkcióban, hatásban és közösségi értékben ég és föld a különbség.

Ez a szabályozási zűrzavar elriasztja a kreatív vállalkozásokat, és kedvezőtlen befektetői környezetet teremt. Nincsenek átlátható támogatási rendszerek, pályázatok, sőt, még éjszakai infrastruktúra-fejlesztési tervek sem. A városnak hiányzik egy olyan szervezeti egysége, amely összehangoltan tudna gondoskodni a kulturális sokféleség megőrzéséről és fejlesztéséről.

Megoldás: európai minták és valós városi szándék

A változáshoz nem csupán pénz, hanem politikai akarat és hosszú távú várostervezési gondolkodás kell. Berlin például külön tanácsot hozott létre az éjszakai élet szereplőinek, Londonban külön éjszakai közszolgáltatás-fejlesztési stratégiát dolgoztak ki.

Budapestnek is erre van szüksége:

• Éjszakai polgármester és tanács
• Differenciált szabályozás kulturális és kereskedelmi egységek között
• Nyilvános illemhelyek, közlekedési szolgáltatások fejlesztése
• Mikrovállalkozások és nonprofit kulturális helyek támogatása
• Adatalapú várostervezés az éjszakai gazdaságra

Emellett elengedhetetlen lenne a helyi lakosság és a szolgáltatók közötti párbeszéd újraszervezése. A bizalom visszaépítése nélkül hosszú távon sem gazdaságilag, sem társadalmilag nem lesz fenntartható a város éjszakai működése.

Az utolsó fények

A romkocsmák kihunyása nemcsak üzleti kérdés: identitásválság. Ha Budapest nem tesz lépéseket a kreatív, kulturális alapú éjszakai gazdaság újraépítésére, akkor marad a gyorsfogyasztás, a közterületi káosz és a lepusztult bulinegyedek spirálja.

A döntés most a város kezében van: akar-e újra a kreatív városok sorába tartozni, vagy végleg feladja ezt a pozícióját? A válasz nem a jövőben, hanem a jelenben születik meg – minden egyes döntéssel, amit ma meghoznak a városházákon.